Joachim Masannek: Leó, a cselkirály (A Vad Focibanda 1.)
Sajnálom, hogy hangosan felolvasva az egész eheti munka és lótás-futás miatt már félig-meddig aludtam, és oda nem illő szavakat is sikerült belecsempésznem (pl. 3-as iskola, Samsung, számlázás stb.) a szövegbe, de holnap könyvtárba szeretnénk menni és muszáj volt befejezni…
Amúgy nagyon jó, élvezetes, izgalmakkal teli kis írás – igazi fiúknak készült írás, hisz foci, csapat, csapatszellem, foci, edző – nekem is tetszett, de a fiúknak még inkább – 4*-ot ajánlottak, és én azt közvetítem is…
Számomra leginkább Leo-alakja volt érdekes – és Raban alakja a felemelő.
Leo túlságosan önző, de a könyv végére megjavul…ill. sikerül neki megváltoznia – más kérdés, hogy a jövőben legközelebb képes lesz-e megbízni csapattársaiban, a feltűnősködés helyett…ő áll a csapat középpontjában, de a csapat fennmaradásának szempontjából az lenne a legjobb, ha a csapat szellemi élére Raban kerülhetne. Leonak még sok mindent meg kell tanulnia, pl. mit is jelent a csapat az egyénnel szemben? Egy csapat élén állni, nem minden esetben jelenti azt, hogy megmondja a csapatnak, hogy te ide, te haza, te meg lőj, vagy ne lőj…
Furcsának tartottam, pl. még azt is, hogy a „rossz”-gyerekek egyszerűen fognak egy baltát, és összeverik a büfét… én azért a kiskamaszokat józanabbnak gondolom, bár tudom, hogy sokféle van…
Összességében tetszett a könyv.
Ajánlott bejegyzések: