Berg Judit: Tündérváros (Panka és Csiribí 3.)
Felolvastam a gyerekeknek esténként, első találkozásunk volt Pankával és Csiribível; ennek a résznek az eleje tetszett inkább.
Olyan jól indult, egyhuzamban elolvastuk az első három, azt hiszem, legjobban, legfrappánsabban sikerült fejezetet – Orvos, Postás és Cukrász –, és alig vártuk, hogy újra kézbe vehessük, és magával ragadjanak a hátralévő részek. De sajnos, a várt és remélt varázs már nem jött vissza, próbálkozott még a szegény, ártatlan kék kiscsillag a csillagháló-csillagsátrával az Artistákban, és szél is jó ötlet volt, mint szállító, talán még mint szigorú Tanár is, de a Tűzoltók torony tetejéig érő létrája sem volt elég, hogy visszahozza…
Sajnálom, mert nagyon tetszett az indítás: az Orvos rész tanítása-okítása: ne-egyél-zöld-cseresznyét, és hogy darázscsípésre tegyél zöldkenőcsöt (petrezselyem és gyógynövényekből készül), a Postás volt számomra a legjobb és legszórakoztatóbb mese a kötetben, érdekes volt végigkísérni, hová szálltak a levelek és hol találta meg a rigópostás azokat a tündérgyerekek segítségével; végül ott a „gonosz” Cukrász, aki rossz sütiket készít, mert mókásnak találja a gyerekek mérgelődését és bosszankodását… Az ötlet jó, megtréfálni a vicces cukrászt, akire az igazi csattanó visszaüt… és tényleg élveztem, és a sütik kapcsán egyáltalán nem jutott eszembe a Harry Potter…
Azért tetszik nekem ez a Berg Judit, mert betűkkel írott képi ötleteit szeretem felolvasva magam előtt látni. Kedvelem.
Pásztohy Panka rajzaival pedig még ismerkednem kell – szoknom kell a csizmás lábú, mégis légiesen könnyed tündérkéket – aki amúgy nagyon kedvesek, szeretetteljesek, szépek…
Ajánlott bejegyzések: