Bátky András: Morci
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
2013.03.31.
Újraolvastam, és felolvastam a nagyobb fiamnak is.
Most már volt alkalmam észrevenni sok minden mást is – de legfőképpen, hogy mennyi szeretet és gyengéd odafordulás van a könyv szavaiban…
Szép. És tényleg 5 csillagos…
Öt csillag azért, mert Morci történetének felolvasása után a 4 éves, aki amúgy nem nagyon kívánja a meseolvasást, kisfiam így sóhajtott fel: "Jaj, anya, ez annyira szép volt…"
(Én többszörösen is megbuktam a könyv felolvasása közben…nálam kevesebb csillagot kapott...
Szinte soha nem olvasok fülszöveget, így nem is esett le először, hogy halálról van szó, de a 4 éves kisfiamnak igen: "De anya, a kakajót, azt az anya szokta kavargatni, nem az apa…
Fel sem fogtam több helyütt a mondatok igazi értelmét, talán a mindennapok hajtása végett a fáradtságtól, de majd még a nagyfiam is hátra van, neki is elolvasom, így ismétlés lesz a tudás anyja…
Sajnáltam Morcit, valahány oldalon megjelenik, csak úgy árad kifelé a szomorúság a szemeiből… Gyönyörűen kifejezik az alaphangulatot, és azt, hogy ezen a hangulaton, és a hozzátartozó kifejezésen nem lehet egykönnyen változtatni….
Bevallom, az illusztrátor Takács Mari neve nem volt ismerős idáig, de megjegyezzük, mert aki ilyen érzésekben bővelkedő tekinteteket tud rajzolni, annak ezen a területen kell időről-időre megjelenni… Felfedezte a kisfiam, hogy arányaiban sántítanak a rajzok, de elmagyaráztam neki a feltételezett okot, nevezetesen „lerajzolni a szomorúságot, a boldogtalanságot”, akkortól már nem okozott további fejtörést.
Akinek gondot okoz ill. voltak már negatív tapasztalatai a halál közlésének terén, azoknak a szülőknek ajánlom. Megoldást nem fog jelenteni, de támpontokat igen…
– Néha furcsák a szavak – mondta Morci. – Hazudnak. Másnak mutatják magukat, mint amilyenek a valóságban. Miért nem jelentik mindig ugyanazt, amit mondanak?
Apa felemelte Morcit, és magához ölelte.
– Talán nem akarattal hazudnak. Talán csak túl régen vannak velünk, és átalakultak, már nem hasonlítanak régi önmagukra. Egy szó néha csak úgy kigurul az ember száján, és mire észbe kapsz, addigra messze jár.
– Megint valami, ami változik – rázta a fejét Morci. – Ráadásul most olyan szavakról beszélsz, amik bujkálva változnak, észre sem fogom venni, és máris valami egészen mást jelentenek. Sokkal jobban kéne vigyáznunk a szavakra. Annyi bajt okozhatnak!
10-13. oldal
Apa kikászálódott az ágyból. Szinte még látta a szeme sarkából, ahogy az alvás árván maradt többi része szégyenlősen kisurran a hálószoba ajtaján.
5. oldal
Apa kinyitotta a szemét. Még csak a hajnal aligfénye leskelődött az ablakon.
(első mondat)
…a fejében kacskaringós gondolatok futnak szerteszét rendet rakni.
30. oldal
A napsugarak végigfutottak a kert végében kanyargó patak partján, felszaladtak az ott álldogáló fák törzsén, kibújtak a levelek szárán, és hunyorogva szétkergették az árnyak maradékát….
25. oldal
A fagyizóból kilépő Morci tölcsérében kis ideig még ott lapult a tél. De csak pár percnyi nyár kellett, és olvadt szürkeséggé kavarodott össze benne minden. De addig vaktiszta vanília, csöndbarna csoki és eszetlenpiros eper didergett egymás mellett. Morci nekicsendesedve eszegetett. Apa pedig már szinte hallotta a következő kérdést, és nem is kellett soká várnia rá.
– Miért múlik el a nyár? Miért nem marad télire is? Összes sem kéne veszniük, jól megférnének egymás mellett – tartott szószünetet a fagyiban Morci.
21. oldal
Ajánlott bejegyzések: