Berg Judit - Békés Pál - Czigány Zoltán: Autósmesék - Mai mesemondóktól
Vegyesek az érzéseim, de a könyv becsukása után inkább pozitív, mint negatív. Jó és változatos Autósmesék-et kaptunk. Kíváncsi voltam rá, mert már láttam @mankus-nál, és már jó ideje szerettem volna is elolvasni, sőt, bemutatását is terveztem még tavaly a Molymazsolázóban.
Nem volt rossz Berg Judit: Hová tűnt a kistigris? -ével indítani, aztán kicsit lejjebb ült a dolog, a jókedv (és a nosztalgia) Lackfi két rövidebb visszapillantásával tért vissza: A nagy autóbambulás-sal és a A nagy autómosás-sal. Számomra az első csúcsot Lőrincz Judit Lívia: Zápor Jóska könnyes-nevetős autós-családtörténete jelentette. (Megnéztem ki is ő:http://juditlivia.hu/bemutatkozas) Zápor Jóska története az egyik legsikerültebb és az egyik legmeghatóbb írás a könyvben.
(http://kereso.nava.hu/document/show/id/1362156 és http://kereso.nava.hu/document/show/id/1364982)
Lélekben hasonlókat éreztem Nógrádi Gábor: Ne sírj, ne sírj kicsi kocsi! Polski Fiatjának gondolataival szembesülve.
Másik csúcsot, rögtön a Zaporozsec után, Czigány Zoltán: KUK-055 c., hajnalban már sárga villogóval közlekedő, és olaját könnyként hullató szemeteskocsi története hozta, hasában külön sarokkal a jótékonykodásra még minden bizonnyal használható dolgok elkülönítésére.
Ajánlom még lányok figyelmébe Lackfi János „ismeretterjesztő” meséjét: Autósmese lányoknak, akiknek nem jelent majd talányt a mese elolvasása után pl. a hengerek, lóerők és egyéb kifejezések. Rövid szünet után (http://moly.hu/ertekelesek/1114412) ismét találkozhattam és kalandozhattam Mosonyi Alíz újabb (és rá annyira jellemző) történetével, az Autósmesével a már ismert szlogennel kezdődő "Volt egyszer egy" kisautó aki mindenhová elvezette öreg kisasszonyát.
Harmadik csúcsot Békés Pál: Kocsi, a locsoló Húsvéti locsolása, majd égbemenetele hozta, nagyon kedveltem az egész történetet.
Végül, de nem utolsósorban csúcsot jelent bizonyos értelemben Kiss Ottó: Ati és a holdvilág szomorkás története, az összes rejtélyével, kedvességével, reményteliségével együtt. Rendkívül intelligens írásnak tartom a halálról, valakinek az elvesztéséről beszélni a gyerekeknek anélkül, hogy kiejtenénk a gyerekek előtt a témához tartozó „kötelező” szavakat. Remélem, Hanna kisasszony és a holdlámpák-legendája örökké élni fog.
A csúcsot jelentő történeteket érzem kimagaslónak, bennük és a mellettük megemlítettekben kedveltem a szereplőket, akiknek történetei sokszor eljutottak a lelkemig. Közel kerültek hozzám az autósszereplők, mint pl. a család életét, a hozzá tartozó búval-bánattal végigkísérő Zaporozsec; vagy a másik családdal maradó idősebb Polski Fiat; a Jaguárok, Béemvék, Landróverek és Bogarak; a koszos test alatt szociálisan érzékeny szívet hordozó kukáskocsi; a „Volt-egyszer-egy-autó”; a gyöngyvirágillatú locsolókocsi vagy akár a „Holdra-szállító old timer”.
Amivel sajnos nem tudtam mit kezdeni az Finy Petra: A jádeautó c. meséje volt. De Dragomán Mágnesjoghurt, Nádori Júlia: Az óriás közbelép és Kocsis Péter: A vakond autója is lehetett volna kicsit jobban kidolgozott, tartalmazhattak volna valami kis pluszt amivel vonzóbbá tehették volna az olvasást és a felolvasást. Hiányzott belőlük számomra valami, amivel megnevettethettek, megríkathattak, elszomoríthattak, mélázóvá stb. tehettek volna akár.
Rubik Anna rajzai pedig annyira emlékeztetnek valakire… tetszenek.
Csak úgy - nekem hasonlítanak és egyformán kedvesek
@elefes, belelapoztál már ebbe a gyerekkönyvbe?
Ajánlott bejegyzések: