Hááát, igazából a melléklet, A szivárvány színei sokkal inkább tetszik. Játékosan mesélik el benne a színkeverés titokzatos fortélyait, csoportosít, tájékoztat egyes színek további üzenethordozó funkciójáról.
A Kincsvadászat is aranyos, természetesen ez is a színek köré van megírva. Jó játék a kincsvadászat, meglepetésnek is jó ötlet lett volna szülinapra – de hogy az ünnepelt rejti el a meglepetéseket a többieknek – na, ez viszont nem annyira tetszett… Pont fordítva kellett volna – és akkor az lehetett volna a barátok részéről külön-külön egy ajándék… szóval maga az ötlet, a játék jó, az eldugott meglepetéseket is egy-egy színhez kapcsolni (ha már ez ennek a könyvrésznek a didaktikus szándéka), de számomra csalódás volt az ajándék nélküli szülinap…
A legjobb dolog a „fantáziamegmozgatás” volt, az arany színhez köthető tárgyak, a kinek-mi a fontos az életben; a barátok közül ki-ki azt vélte az elrejtett kincsnek, ami számára a legközelebb álló dolog. Természetes az is, hogy az igazi elrejtett kincset a barátok közül az örök szomo-depressziós, nekem-sosem-sikerül-kincset-lelnem lila színű rózsaszín szalagos valaki találja meg – legalább most őt is sikerül megnevettetni.
Nem lett a kedvencem ez a mesekönyv, pedig jót lehetett volna a témából és az ötletből is kihozni.
Ajánlott bejegyzések: