egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"Meg kell a szívnek szakadni."
– ezt a mondatot olvastam a minap amikor az értékeléseket átfutottam. Megragadt bennem ez az öt szóból álló mondat, és folyton ezt éreztem Filoména történetének olvasása közben.
Egyáltalán nem könnyű, mondhatni rettenetesen nyomorúságos és boldogtalan sorsa volt Filoménának, akinek életét kisgyermekkorától egészen a temetéséig nyomon követhetjük ennek a különlegesen szép nevet viselő, századfordulós írónőnek a tollából. Akinek a tolla igen szépen ír. Akinek a Filoména az első könyve, és aki a ráaggatott előítéletek végett nem kapott, és most sem kap elég figyelmet, ill. odafigyelést az irodalomban. Úgy érzem ezt a könyvet elolvasva, hogy méltatlan ez a mellőzöttség. Nekem a Filoména c. regény alapos társadalomismeretről, mély beleérző képességről, magas fokú szociális érzékenységről tanúskodik.
Őszintén bevallom, én nem vártam ilyen minőségi szépírást (valószínű, hogy befolyásolt a gimiskoromban, a 90-es években oly szörnyű külsejű kiadásban megjelent Tutsek Anna-sorozat, amellyel együtt az ő könyvei is megjelentek); nem vártam ilyen alapos személyiség és szegénysors-ismeretet egy polgári származású nőtől. Féltem attól is, hogy egy tragikus sorsot ábrázoló Édes Anna-történetet kapok; a hányatott cselédtörténetet megkaptam, de egészen más formában. Tragikus a sorsa, tragikus a léte, szörnyű sanyarú sors jutott ki számára már gyerekkorától kezdve, mégis ez a könyv azt a reményt nyújtja, hogy van némi lehetőség a nyomorból való kiemelkedésre, mégha csekély is, de van… persze a társadalom visszásságainak szóló burkolt pofonokat is felfedezhetjük.

Olvasás alatt végig foglalkoztatott a főhős nevének kérdése. A Piatok Milka becenévvel „nem volt bajom”. Viszont a regény elejétől fogva érthetetlen volt számomra a név, idegennek éreztem a keresztnév választást. Egy szegény, nélkülözni kényszerű, mondhatni nincstelen bányászcsaládban szinte lehetetlennek gondolom, hogy a Piatok vezetéknév mellé görög eredetű, ennyire idegenül csengő keresztnevet adjanak. Bár az ellenkezője is lehetséges, meglehet ez akkor egy felkapott név volt, nem ismerem a kor szokásait. Nem egy hétköznapi név (de az is lehet, hogy mára lett ennyire ritka, és a regény írásakor ez másképp volt) Filoména – azt jelenti: szeretett. De Filoménára sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szeretetben bővelkedett nehéz élete során; szinte még gyerek, amikor kénytelen elszakadni a már akkor csonka, apanélküli, ill. részeges nagyapával megáldott családjától, szeretett édesanyjától és szolgálatba állt egy kofa mellett; később cseléd lett, ahol elérte az a balsors, ami oly sok faluról származó, naiv, tudatlan és kiszolgáltatott szolgálót elért: a fiatalúr(ak) féktelen vágya (bár itt hangsúlyozni kell, hogy két várandós állapotában nem csak a két férfi, de Filoména akarata is benne van). Élete során szeretet nem sok alkalommal érte (kivéve édesanyját, a kofát, talán a pedellus férjét), tisztelet pedig még kevésbé, talán a fia ismerte el egyedül és viszonozta meleg tisztelettel édesanyja odaadását és alázatát, végtelen áldozatát.
Mindezek ellenére a regény végére teljesen megértettem, és mégis helyén valónak tartottam ezt a névadást: Filoména a szeretett; akit szerettek. Bizony, amellett, ahogyan Filoména szerette édesanyját és gyermekeit az példaértékű, és szívhez szóló és megható – a regényben ez számtalan helyen megjelenik, ezek talán a legszebb és leglíraibb részek – de a regény végén az őt szűk körben körülvevő személyek tisztelete és szeretete is egyértelműen megjelenik: pl. Schönherr és Litván párbeszédéből. Bizonyítja ezt, hogy az asszony temetésekor "nem maradt egyedül"; annak ellenére, hogy egyetlen hozzátartozója egy pesti kórházban haldoklott, volt ki eltemesse, és aki utolsó útjára elkísérje.
Filoména az életben sosem hagyta magát megtörni, az iszonyú tragédiák át- ill túlélése után mindig talpra állt, tette ami a feladata: szolgált, súrolt, sikált, mosott, főzött, takarított gazdáira azért, hogy enni tudjon adni a szeretteinek. Túlélni az adott napot, és várni a következő nap feladatait, szenvedéseit, hogy megoldjuk azokat…
Filoména alakja és élete példaértékű a mai nők életében.
Bőven van mit – lenne mit – tanulni tőle: kitartás, lelki erősség, remény el nem vesztése tekintetében…

Szerencsés vagyok, mert egy igazán esztétikus, egyszerű külsejű, a Jelenkor Kiadó Millenniumi Könyvtár könyve van meg nekem, amely olyan szép és egyszerű, mint Filoména lehetett életében.

Nem akarok most kedvenc részleteket kiválasztani, de a legszebb, legemlékezetesebb, legmeghatóbb az volt, ahogyan Filoména álomba ringatta magát, és az elmélkedése a gyerekekről, nevelésükről.

Ez az írás a Könyvmolypárbaj 2012-re szükséges olvasónaplónak is készült.
___________________
Az alábbi kihívásokra olvastam el:
1/ Csökkentsd a várólistádat 2012
2/ Húzzunk kék harisnyát

3/ Könymolypárbaj 2012.

Könyvhöz tartozó karcok:

@latinta: