egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Azt hiszem, nem ez lesz a kedvenc kötetünk a sorozat tagjai közül. 5 kedvenccel ismerkedhetünk meg egy-egy kaland elmesélésének köszönhetően: Elizabethtel, aki egy gőzhajtású teherautó, és használatlanul porosodik egy régi pajtában, és nincs a közelben más segítség, csak ez a "goromba,öreg gőztragacs" – Thomas szavaival – aki segített Thomasnak őt elvontatni, amikor eltört annak a hajtótengelye.Thomas végig barátságtalannak tartja, de tulajdonképpen ő maga a barátságtalan Elizabethtel szemben. Hasonló a helyzet Terenceszel, a traktorral, akiről viszont csúnya kerekei miatt beszél lenézően Thomas, meg "buta, öreg traktornak" nevezi, és elég pimasz is vele szemben, de ebben a történetben saját butasága száll vissza rá, amikor elbizakodottsága miatt lekapcsoltatja magáról a hóekét, ennek következtében viszont elakad a hóesésben, aminek a vége persze az, hogy Terence menti meg. Itt azonban van a végén megbánás, elnézéskérés és egymás különbségéből adódó különféle hasznosságnak a megemlítése. Szóval ebben a könyvben több negatív tulajdonságát megismerhetjük Thomasnak: goromba, tiszteletlen az idősebbekkel szemben, lenéző a „vidékiekkel” szemben, elbizakodottságával magát és vezetőjét többször nehéz helyzetbe sodorja. Cranky, a kikötőben álló daru, viszont Thomasszal és barátjával, Percyvel szemben szemtelen, mogorva, lenézően beszél velük odafentről, ők pedig reménytelenül reménykednek, hogy megszűnik ez a barátságtalan modor, mert így nincs kedvük a kikötőbeli munkához. A rosszindulatot végül egy nagy tengerparti vihar szünteti meg, ami rádöbbenti Crankyt, hogy senki sem sebezhetetlen és a nagyok is szorulhatnak a kicsik segítségére. Itt fontos szerepet kap még az oda-vissza működő segítségnyújtás. A legkedvesebb történet talán Skarloeyé, a 100 évesnél is idősebb, keskeny nyomtávú mozdonyé – minden mozdony szívesen hallgatja meséit a régi időkről, többek közt ezt is, ami azt meséli el, hogyan került Skarloey a sodori Kisvasúthoz, hogyan tud megváltozni és szorgalmasan dolgozni egy vonat, akinek barátja lesz, ill. akinek kis testi hibájára odafigyelnek kezelői, és azt megváltoztatják. Mindenkiből lehet hasznos mozdony, ha mindenki úgy akarja – ennek a történetnek számomra ez a tanulsága. Utolsó történetként olvasható Mavis, a dízelmozdony története, aki nem szerette a kőfejtőben rábízott munkát: a tehervagonok tologatását. Hogy az unalmas munkát élvezetessé tegye, azzal tréfálta meg Tobyt, hogy mindig máshová tologatta vagonjait, és Tobynak ezért folyton keresgetnie kellett őket. Hasonló tréfája egyszer majdnem végzetesre sikerült, ui. Toby majdnem teljes gőzzel a függő hídra került, és kis híján leszakadt alatta. Mavis szerencsére felmérte, hogy milyen nagy bajt okozott, és robogott társán segíteni.
Összességében most Skarloey és Terence története tetszett a legjobban.

____________________
2012. július 17.
Hiába, muszáj újra(fel)olvasni, ha a gyermek ezt óhajtja… ;-)
(Mondjuk én nem bánom, mert nem lehet nem szeretni a mozdony-meséket)
A fenti értékeléstől nemigen tudok eltérni, de röviden annyit tennék hozzá, hogy milyen érzés/érzelem/tulajdonság jelent meg bennem a mesék felolvasásakor.
Elisabeth – tisztelet és elismerés; Cranky – fensőbbség és sebezhetőség; Terence – szelídség, egyszerűség és türelem; Scarloey – vidámság és féktelenség; Mavis – unalom és felelőtlenség.