egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Vékonyka füzetke-könyvecske, benne szebbnél szebb rajzokkal, és amelyek oldalán ismerős és kevésbé ismerős orosz népmesék elevenednek meg – olvasásukat valaha orosz nyelvet tanuló, általános iskolásoknak szánták, végén van az olvasást megkönnyítő szószedet és minden mese végén lábjegyzetek, miniszótár, és az olvasmány feldolgozását elősegítő kérdések, amelyekre választ kell adni (én gyakorlásként ezt is megtettem). Tényleg könnyíti és segíti az olvasó dolgát.
A mesék közül talán a legismertebb mese a Kolobok, azaz a Kiscipó kalandjai, amelyet végül hamm, bekap a ravasz róka; ill. a La Fontainetől már ismert Lisza i zsuravl – azaz Róka és daru; következő mese egy igazi vérbeli orosz mese, a Sznyigúracska, azaz Hópelyhecske (Fagyapó segítője) aki barátnőivel miután horovod-ot járt a tűz körül egyszeriben fehér felhőcskévé vált; számomra talán a legkedvesebb a Kot, petúh i liszá, vagyis a Macska, a kiskakas és a róka – hamisítatlan orosz ez is, erdőben (v leszú) és kunyhóban (v izbúske) játszódik, és kótyja-katók vagy Kótyik-brátyik, a kiskandúr, megmenti (náda igytyí virucsáty) barátját: Pétyja-petusókot; a Guszi i lebegyi , azaz Liba-hattyúk, (ezt most tanultam: ők a két madár egyesítéséből létrejött mesebeli madarak, amelyek kisgyerekeket lopnak a Baba Jigá, azaz a Vasorrú banyának), szintén igazi, hamisítatlan, jellegzetes orosz népmese; a Masa i megyvegy azaz Mása és a medve, ez is szerintem ismert orosz mese, az erdőben eltévedt Másenykáról, akit nem enged haza nagyszüleihez Miska, a medve, hanem ott kell szolgálni, és aki szemfülességének köszönhetően mégiscsak hazajut, mert könnyedén és egy kosár pirozskival túljár a nagymedve eszén; végül az utolsó mese a Szesztrica Aljónuska i bratyec Ivanuska – azaz Ilonka nővér és Ivánka öcsi, pedig szinte Tündér Ilona és Árgyílus, ha nem tévedek, igazi vasorrú bábával, akit ellenben ebben a mesében érdekes, nem Baba Jigá-nak, hanem végyma-nak hívnak.
Nagyon szép, (és tanulságos) élmény volt olvasni.

…amúgy ez egy bátorításféle volt számomra, hogy újra nyíljak meg az orosz nyelv felé, és hasznosítsam mindazt, amit évek hosszú sora alatt megtanultam – nehéz volt cirill betűket silabizálni, még azt sem állíthatom, hogy belerázódtam, de elmondhatom, hogy annak ellenére, hogy cirill betűket egészen 1996 óta most olvastam először, nem okozott olyan nagy problémát, mint amire számítottam… ha nem lett volna @Stone és a kihívása, akkor ezt a könyvet sem olvastam volna talán el soha…
_____________________
A könyv elolvasását az Idegen Nyelven Olvasók Klubja kihívásra nevezem.