Az olvasás 7 hete VII. hét (2011. augusztus 15-21.)
1/ Olvasási szokások változása
Olvasási szokások? Hú, de régen mondhattam ilyet, hogy van nekem olvasási szokásom.
Az igazság az, hogy én az eddigi időkben mindig előrevettem a kötelezőket, és azok mellett, azok után jöhetett a többi. Így volt ez a gimiben, és így volt ez az egyetemen - de azt hiszem, emiatt, kétnyelv-szakos bölcsészhallgatóként nem igazán kell szégyenkeznem. Tényleg elolvastam minden kötelező és ajánlott, és még jó pár szakirodalmat is, ami elő volt írva, és fellelhető volt - annyi szabadságom volt, hogy az időt, helyet én választhattam meg a megadott határidőig. Ill. ha több könyvet kellett elolvasni egy-egy félév során, akkor azon belül döntöttem én, melyikkel is kezdem.
Az egyetem elvégzése arra döbbentett rá, amit már korábban is éreztem, nagyon sok egyéb olvasmány maradt ki az életemből, de ezeket már nem fogom tudni pótolni, ill. az élet is véges, nem lehet itt válogatás nélkül összeolvasni mindent. Így hát úgy döntöttem, elsősorban kortárs olasz szerzőktől olvasok, emellett pár orosz kortárstól, és még ezek mellett néhány kedvenc magyar szerzőimtől, ill. ha ezek mellé még belefér, akkor megpróbálok kipasszírozni magamból a világirodalom más mezsgyéiről pár könyvet - így részem lehetett Marquez, Hrabal, Kundera, Coelho, Harris, Havier Marias, meg még a jó ég tudja hány ismert és kevésbé ismert író műveinek a piciny befogadásában.
Mára ez annyira változott meg - és ebben van jó része a molynak, ill. annak, hogy kivételesen sok könyvet sikerült megvennem nagyon jó áron a könyvvásárok idején, ennek köszönhetően fokozatosan visszaszorítottam a könyvtárba járást, és elsősorban itthonról kezdtem olvasni meglévő könyveimet. Lehet, hogy ennek a lehetőségnek lassan vége lesz, de emellett is nagyon örülök az elmúlt pár évnek, ami lehetővé tette számomra, hogy azt, amit a munka világa elvett, most újra megtaláltam: az olvasás jó ízét...
Szóval mára olvasási szokásaim imígyen változtak meg:
1/ nem könyvtárba járok, hanem itthonról, otthonról, tesómtól, barátoktól és egyéb rokonoktól válogatok
2/ már nem csak két nemzet irodalmát részesítem előnyben, hanem mások ajánlásait is elfogadom
3/ nagyon előtérbe helyeztem a magyar kortársakat - meggyőződésem, hogy nagyon sok tehetség van köztük, és én szeretnék büszke lenni rájuk
4/ ugyanez vonatkozik a magyar, de nemrég elhunyt "kortársakra"
5/ hozzányúltam olyan népek irodalmához, amit eddig nem érintettem: pl. Kína, Japán
6/ bár nem egészen fűlik hozzá a fogam, pár elvesztegetett(=kihagyott, elszalasztott) klasszikushoz is visszakanyarodtam: Anna Karenina, Balzac, Kosztolányi, Mikszáth, Dosztojevszkij - eddig nem nagyon bántam meg, de meglehet, ez csak egy-két éves tévelygés lesz, aztán visszaevezek a kortársak tengerére...
7/ szívesen - és ezt nem gondoltam volna soha sem magamról - hallgatok másokra, és próbálok ki olyan szerzőket, akikről eddig fogalmam sem volt - rám eddig nem volt jellemző a mások általi könyvajánlásokat megfogadni, szerettem saját magam válogatni és eldönteni, jól, sikeresen választottam-e magamnak éppen aktuális olvasmányt... szóval most meghallgatok másokat, és így kívánkozom egyes (sok, mérhetetlenül) olvasnivalóra.
2/ Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Nem hatnak rám az évszakok olvasásilag; bár valakinél olvastam, hogy az Anna Karenina igazi téli, kandallóelőtt-olvasós olvasmány, így gyorsan el is kezdtem a tél befejezte előtt... hát nem volt az
Inkább úgy válogatok, mi az, amikor inkább rá kell magamat dedikálnom az olvasásra, elmerülni, melósabban olvasni, és mikor lehet mellette nézelődni, élvezni a napfényt, a tájat a természetet, a téged körülvevőket. Szóval nyaralós könyvek és nem.
3/ Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)
Legszívesebben otthon olvasok elterülve az ágyunkon, vagy felhúzva a térdemet, hátamat párnákkal felpolcolva, éjjeli lámpa mellett, vagy jobb oldalamra fordulva; és szoktam az asztal mellett is, grafitcerkát tartva a közelemben. Szívesen jelölök meg gondolatokat olvasás közben, és régebben írtam is a könyveimbe, ma már ez utóbbit nem, de a cerka az megmaradt. Legszívesebben a reggeli felkelés után olvasok, és kora délután, ebéd és a kisgyerekkém lefektetése után, ekkor a legszívesebben, és végül este, miután mindenki lefeküdt és síri csend van a házban.
Szoktam még az uszodában is olvasgatni, amíg várok a kisfiamra, de csak akkor, ha nem csevegnek mellettem/hozzám mások...
Ennek az olvasás szempontjából ideális világnak/életnek nemsokára vége lesz, azt hiszem, mert ha visszatérek dolgozni, nem lesz elég energiám a háztartás, a gyerekek dolgainak elvégzésem mellett még erre is, de igyekszem, igyekszem, igyekszem - hogy mit enged meg az élet, az majd kiderül... mert nem elég elolvasni, muszáj el is gondolkodni azon, mit adott az épp elolvasott könyv, mivel lettem elolvasása által gazdagabb. Ebben találtam nagyon jónak a molyt - nemcsak olvasok, hanem el is gondolkodom, le is írom - így nem lesz oda az olvasás élménye, és a (lelki, szellemi, érzelmi) gazdagodás...
Ezzel zárom gondolataimat, örülök, @Andiamo, hogy rávettél a hét héten keresztüli rám zúduló gondolatok hol jól, hol kevésbé jól, hogy eléggé jól sikerült rendszerezésére, összefoglalására.
És a vége az lesz, hogy szerzek ilyen plecsnit:
Ajánlott bejegyzések: