2011.04.11-re szántam a verseskötet olvasásának befejezését.
nagyon szép, egyszerű, de napsugarat, ragyogást, tavaszillatot, méhzümmögést, rügypattogást, cigánymeggyízt, szellőre lehulló cseresznyeszirmokat, fagyi és fügeillatot – az ébredő természet sok-sok szemmel, füllel, szájjal, orral és főleg szívvel érzékelhető momentumát tartalmazó verseket olvashatunk benne (és láthatunk is: pl. rigó-vers: http://mek.niif.hu/06600/06617/html/#31)
a vékonyka kötetben lévő versek szavai hol körbeugrándoznak téged, hol olyan könnyedek, testtelenek, hogy hirtelen átlényegülsz ébredező napsugárnak, enyhe, tavaszi szellőnek, aki jó, kellemes benyomásokat kelt másokban, lágyan megsimogatja az emberek arcát a hideg tél után…
padot is tesz neked, hogy ha akarsz, megpihenj és mélázz el, hogy visszhangozzanak belül az emlékek, és szívdobbanásokká alakuljanak bizonyos szavak, és dübörögjenek idebenn – pedig amúgy minden verse nagyon-nagyon csendes
az ajánlóban az olvasható, kisversek, képversek gyermekeknek, kiskamaszoknak – most úgy érzem, mintha ugyanazokat az érzéseket élném át, mint amikor kamasz- (különféle érzésekkel teli) fejjel bámultam a felülről elém táruló várost az egri vár tövében lévő, kedvenc padomról…
Fedezzétek fel ti is Géczi Jánost!
Visszhang @Francesco-tól:
Legyen visszhang a dícséreted és szálljon feléd, de már az én hangomon. Ahogy Géczi János kötetéről írsz, mintha egy olajfestmény csendéletét szemlélném, be nem telvén a színek, formák gazdagságával.
Szépen fogalmazol ! Lesz mit örökölni csemetéidnek.Ez olyan bizonyosság, mint ahogy Veszprémben Géczi Jani az Ostromlépcső utcában lakik, a vadregényes Vár alatt.
2011.07.31.
Idézetek:
a térre én raktam két padot
s én bontom a cseresznyeágat
kikevertem a színt is
a háttérbe húzódott háznak
s én játszom a kövön
mint a fény én csúszkálok
én szereltem össze
ez áprilisi nappalt
melynek közepében állok
p. 5. (Ister Budapest 2000.)
a levendulaillat kicsi szárnyain
körberepüli a tárgyakat
megül a váza peremén
belelapoz a kétkötetesekbe
a tükörbe lógatja a lábát
mielőtt újabb kört siklik
mohó kicsi illat
nem törődik azzal
hogy nincs színe
azokat a levendulakék
sraffokat és pöttyöket
nem ő mázolhatta a vászonra
p. 39. (Ister Budapest 2000.)
Haikuk(k)!
1.
mire lehull a
hóra a hű encián
alkoholkék
2.
darázs dönög az
üres sörösüvegben
konokul nézem
3.
két cirmos fehér
bimbó a citromgallyon
melyik szakad le
p. 44. (Ister Budapest 2000.)
a füge a legszebb gyümölcs
ónixtestbe foglalt mézopál magok
mozdulatlan július
(a füge
cukorba dermedt
pocakos buddha)
p. 48. (Ister Budapest 2000.)
a cigánymeggyhez senki
nem mászik fel a vároldalra
pedig a kövek közé nőtt fát
minden turistakalauz
minden album
minden útikönyv megnevezi
százezres példányban látható
ahogy szappanhabosan virágzik
érik
aszalódik
vetkezi leveleit
ismeri a tömegek nyelvét
megúszta az összes felfordulást
de ezen a nyáron
már másodszor vérzi be
ökörvérrel telt gyümölcseivel
a sziklafalat
p. 49. (Ister Budapest 2000.)
ez a domb Ez a nyárfa
Nap És a búzatábla
Kimondja a kert első szavát
S a lonc ahogy fűzi át
a sövényen hajlékony magát
Ez voltam én Gyökérben laktam
Fű-fa-bogárban Száz alakban
A szívben Boldog
mikor magukra mutattak a dolgok
Fecsegtem patakmód Ennyi
Jó volt pataknak is lenni
S ahogy virítottam minden sorban
Amikor pipacs voltam
p. 54. (Ister Budapest 2000.)
Ajánlott bejegyzések: