Andrea Camilleri: A víz alakja
Tulajdonképpen olyan véletlenül jutottam ehhez a könyvhöz - én, aki azt hittem, minden magyarul megjelent Camilleri könyvön túl vagyok - nem így volt - idáig... a molynak és egy_embernek köszönhetően tudtam meg, hogy van ez a könyv és tőle megkaptam, elolvastam... rájöttem, hogy a 2008-2009-es tévévetítések során Hubával mi már ezt láttuk is... Huba is nagy Montalbano rajongó...
Hát ezt is elolvastam, ennyi kavart!!! emlékszem, hogy a filmben is lemaradtam a végén, itt is újra kellett olvasnom…
Jó kis szerelmi kavarok kavarognak egymással párhuzamosan, ehhez képest Berlusconi jelenlegi „tangás-kavarjai” még talán el is törpülnek…
Nagyon jól összeszedett sztori, az olasz mediterrán országrész tipikus szereplőivel, rendőrökkel, akik szörnyen kapkodnak, mosolyogtatóan hétköznapian beszélnek, és akiket csak Montalbano – a felügyelőjük – alakja nyugtathat le...
Nem emlékeztem Montalbano jólelkű tulajdonságaira a többi regény alapján, itt, talán a „jólevő”, edzett úszó, hangosan beszélő és telefonáló, stb. tulajdonságai mellett feltárult ez is – amikor szemfüles módon pénzt juttatott az egyik szereplő gyerekének gyógyítására – abszolút kedvenc szereplője lehet bárkinek, aki olvassa, esetleg a tévéfilmsorozat egyes részeit elcsípi
amiért levontam, az a szerkesztő, vagy korrektor iszonyatos nyegle/renyhe/nem-összpontosító munkája
örültem az új neveknek a fordítást illetően, talán azért volt szükséges(?), hogy a mindennapok nyelvét belevigyék(?), és jól, hűen tükröztessék(?) – és talán emiatt többet is vártam volna(?) ezt most nem tudom megmondani, mert nem tudom, az a sok hiba, ami a regényben előfordul összességében kinek a rovására írható?
- Akkor megtenné nekem, hogy - puszta kíváncsiságomat kielégítendő - beavat a részletekbe? Barátként beszélek Önnel Montalbano, erről ne feledkezzen meg. Egy olyan baráttal, akinek tisztában vagyok intellektusával, éleselméjűségével, de mindenekelőtt az emberi kapcsolatok terén mutatott, manapság oly ritka kulturáltságával."
(p. 135. Mágus Design Stúdió, 2004.)
Összefoglaltam a könyv szépséghibáit, érdekes, hogy a többsége a könyv második felében jön elő…:-(
1/ Fordítási megoldások, amik nekem nem tetszettek:
p. 33. – Nem tűr halogatást (halasztást)
p. 34. te akkor hívsz, amikor tetszik? (akarsz)
p. 37. Marianna kisasszony (…) "ugratós" kikérdezésbe fogott, ami azt jelentette, hogy félre kellett tenni az adatok rendezett sorát. (beugratós) – mondjuk az egész mondat sehogy sem tetszik…
p. 109. Rajta vannak még a kezdőbetűid, csak most nem láthatod, mert itt sötét van. Leszakították róla, de megmaradtak belenyomódva a bőrbe.
p. 142. – Nézze, Rizzo két lappal játszik, egy nyílttal, ez a nyaklánc, és egy fedettel, ez a táska. (erre mondjuk nincs jobb ötletem)
2/ Elgépelések, (sajtóhibák):
p. 54. A zsebedben volt, amikor bejöttél a kapitányságra, hogy elmond nekem, holtan találtátok Luparellót. (elmondd helyett)
p. 63. Jacomuzzi? / Ej, a mindenségit már! Mire ez a nagy sietség? Még nem mondtak semmit a nyakláncodról. (mondhatok helyett)
p. 78. Ne félj, a dolog teljesen szabályos, és kézben tartom az ügyet. Jobb azonban óvatosna lenni … (óvatosnaK helyett)
p. 81. A temetés – hallatszott a helyi adó bemondójának hangja – nagyon megrázó volt, az elhunyt özvegye váratlanul elájult és ki kellet vinni a helyszínről. (kelletT helyett)
p. 99. Az út végén egy szintén tufából készült kis lépcsőn kellet lemennie… (kelletT helyett)
Egy tágas, tengerre néző, sőt tenger felett függő nappaliban találta magát Az a benyomása volt, mintha egy hajó fedélzeti hídján állna,… (a két mondat közt hiányzik a mondatot lezáró pont)
p. 104. Giorgio viszont úgy hajladozott, mint fiatal facsemete a szélbenn… (szélben helyett)
p. 119. Ekkor Giacomo rám parancsolt, hogy írjak alá egy üres lapot, ami a biztosítótársaság miatt kellet neki… (kelletT helyett)
p. 128. – Mond meg az igazat Fazio… (mondD helyett)
p. 129. Lelőtték. Az autója melle találták meg… (melleTT helyett)
p. 132. Na, nekiállok keringeni egykicsit – gondolta magában… (egy kicsit helyett)
p. 133. Ez volt ugyanis aZ megújulás kulcsmondata… („a” helyett)
p. 143. … néhol olybá tűnt, mit egy légtornász… (miNt egy helyett)
p. 146. – Igen, uram, de neM legyenek illúziói… (ne helyett)
…
Szeretkezésük után Lívia egy darabig csöndben figyelt a férfit… (figyeltE helyett)
3/ Szerkesztői/fordítói szarvashiba:
Rizzo szinte méltósággal viselte a csapást.
– Ezt igen igazságosnak találom. Kinek a nevére kell kiállítanom?
– Baldassare Montaperto nevére, ő az egyik utcaseprő a kettő közül, akik megtalálták Montalbano testét.
Az ügyvéd pontosan följegyezte a nevet.
(Montalbano a nyomozást végző felügyelő, a halott pedig Luparello.)
4/ Fordítási megoldások, amiket (én) nem értek:
p. 25. sturzista
p. 55. – Mert Luparello halálával Cusumano most olyan, mint aki egy földrengésben nem csak a házát veszíti el, hanem a pénzt is, amit a tégla alá rejtett.
p. 69. Hogy lehet, hogy a Reteliberánál mindannyian angolok lettetek?
p. 105. "Rizzo ügyvéd úr köszönetét fejezte ki, és azt üzeni, hogy még kitalálja, hogyan hálálhatná meg. Az ügyvéd ilyen típusú hálálkodásairól azt suttogták, hogy a hitelezők szívesen eltekintettek volna tőle."
"…Luparello kétkezes volt.
– Az mit jelent, elnézést? Mifelénk akkor használják ezt a kifejezést, ha valaki ugyanúgy tudja használni a jobb, mint a bal kezét.
– Helytelenül ugyan, de arra is használják, aki férfiakkal és nőkkel egyaránt létesít szexuális kapcsolatot."
(p. 139. Mágus Design Stúdió, 2004.)
Szívesen venném a kommenteket arról, hogy mi így mondjuk a két kezét egyformán használó embereket? Ill. arról, hogy a magyarban van-e egyéb szó a biszexen kívül a kétkezesekre?
Ajánlott bejegyzések: