Laura Pausini: Solitudine
https://www.youtube.com/watch?v=eE5tSw5nWpA
Marco se n'è andato e non ritorna più
Il treno delle 7:30 senza lui
È un cuore di metallo senza l'anima
Nel freddo del mattino grigio di città
A scuola il banco è vuoto, Marco è dentro me
È dolce il suo respiro fra i pensieri miei
Distanze enormi sembrano dividerci
Ma il cuore batte forte dentro me
Chissà se tu mi penserai
Se con i tuoi non parli mai
Se ti nascondi come me
Sfuggi gli sguardi e te ne stai
Rinchiuso in camera e non vuoi mangiare
Stringi forte al te il cuscino
Piangi non lo sai
Quanto altro male ti farà la solitudine
Marco nel mio diario ho una fotografia
Hai gli occhi di bambino un poco timido
La stringo forte al cuore e sento che ci sei
Fra i compiti d'inglese e matematica
Tuo padre e suoi consigli che monotonia
Lui col suo lavoro ti ha portato via
Di certo il tuo parere non l'ha chiesto mai
Ha detto un giorno tu mi capirai
Chissà se tu mi penserai
Se con gli amici parlerai
Per non soffrire più per me
Ma non è facile lo sai
A scuola non ne posso più
E i pomeriggi senza te
Studiare è inutile tutte le idee
Si affollano su te
Non è possibile dividere
La vita di noi due
Ti prego aspettami amore mio
Ma illuderti non so
La solitudine fra noi
Questo silenzio dentro me
È l'inquietudine di vivere
La vita senza te
Ti prego aspettami perché
Non posso stare senza te
Non è possibile dividere
La storia di noi due
Laura Pausini: Magány
https://www.youtube.com/watch?v=eE5tSw5nWpA
Marco elment és nem jön többé vissza
A 7:30-as vonat - nélküle olyan
Lelketlen, fém-szivű
A reggel hidegében, a város szürkeségében.
A suliban a padja üres, Marco itt van bennem
Édes sóhaja a gondolataimban
A határtalan távolságok úgy tűnik, szétválasztanak minket
De a szívem erősen dobog bensőmben.
Ki tudja, hogy gondolsz-e rám?
Hogy/Ha a szüleiddel sosem beszélsz?
Vajon elrejtőzöl, akár csak én?
Kerülöd a pillantásokat és ott vagy
bezárva a szobádba és nem akarsz enni?
Erősen szorítod magadhoz a kispárnát
Sírsz, és magad sem tudod
Mennyiféle rosszat is tesz veled a magány.
A naplómban őrzöm Marconak egy fényképét
Picit félénk, kisfiús szeme van.
Erősen szívemhez szorítom, és érzem, hogy itt vagy
Az angol és matekleckék közt.
Apád és a tanácsai - micsoda egy unalom...
Ő meg a munkája vittek el tőlem
Igazából kíváncsi sem volt a véleményedre
Majd egy napon meg fogsz engem érteni - mondta.
Ki tudja, gondolsz-e rám
Hogy a barátokkal beszélsz-e
Hogy ne szenvedj többé miattam
De egyáltalán nem könnyű, tudod.
A suliban már nem bírom
És a délutánok nélküled
Hasztalan a tanulás, és minden ötlet
ott tornyosul fölötted
Lehetetlen szészedni
kettőnk közt az életet
Kérlek, szerelmem, várj rám
De nem tudlak félrevezetni
Közöttünk a magány
Bennem ez a csend
Az élet - gyötrelem
Nélküled.
Kérlek várj rám, mert
Nem bírom nélküled.
Lehetetlen szétválasztani
Kettőnk történetét.
Ajánlott bejegyzések: