Milena Agus: Szerelemkő
Első gondolatom, amint befejeztem, hogy ez az egész kicsiny könyv egy nagy-nagy ábránd (az életről, szerelemről, a Vágyról, családról, a Férfiról...), mert nem történik itt szerelem valójában, minden csak egy halálosan szép vágyálom, álom a szerelemről, az igazi nagy tüzes, égő szerelemről, amire a nagymama egész élete során várakozik - de csak leírja a bordó füzetkéjének, vagy elmeséli unokájának...("kedves barátnőm, úgy írni valakiről, ahogyan ön teszi, ajándék")
Essék röviden szó a címről, ami olaszul Mal di pietre - azaz magyarul vesekőbetegég, röviden vesekő megfelelője - szerintem kicsit amolyan pórias, hétköznapi, nem (szép)irodalmi mgoldás lett volna, ha megtartja a fordító; már ettől találóbb az, amit a könyvet a műút e-oldalain magyar nyelven bemutató Kaposy Napsugár említ - a fájdalom kövei (ami a szó szerinti fordítástechnikai megoldás) - de a legfrappánsabb - szerintem - maga a fordító: Balkó Ágnes megoldása. Övé a legjobb, nagyon jól megtalálta a kifejező és az igazitól nem is messze álló változatot - Szerelemkő...bevallom, ez a könyv ihlette, hogy az augusztus 19-i Huba-buli után mindenki kapott egy emlékkövet… 
Nagyon sok minden felmerült bennem a könyv olvasása során, leginkább előjöttek a diplomaosztóra ajándékba kapott szardíniai utazásunk élményei, emlékei, az a csekély, de csodás tíz nap amit Szardínia 'jobb oldalán' töltöttünk...(12. fejezet 62-70. old.) Mi is jártunk, éjszakáztunk azokon a helyeken: Gennargentu-n, Supramonte-n vagy éppen Mamoiadaban, Orgosoloban.
Kicsit félve, de annál nagyobb szeretettel kezdtem a könyv olvasásához, hisz olvastam ám én már szárd írótól a Canne al vento-t, van könyvem - igaz, olvasatlan - Dacia Marainitől, imádom a Tazendát, voltam szárd néprajzi múzeumban, töltöttem pár éjjelt szárd agriturismo-ban, megkóstoltam több szárd ételt és még több szárd édességet, jártam Nuoroban Grazia Deledda lakóházában, láttam a Padrepadrone-t, söröztem, boroztam, beszélgettem igazi szárd emberekkel, szóval reméltem, hogy megkapom azt a hangulatot, amit velük már átéltem - és azt hiszem, igen, megkaptam - bár mindehhez társult még egy jó adag humor is...:-) (ami, valljuk be, nem jön a szárdoktól csak úgy - nagyon ránk hasonlítanak - afféle sírva vigadó nemzet a szárd is...depresszíóba is tud ám esni de nagyon...
A rövidke könyv elején a főhősnő, a nagymama, fürdőre utazik a kontinensre. Már az alaphelyzet is a vágyaim egy részét idézi: "A szobájában azonnal a szemébe ötlött az ablak alatt álló íróasztal..." - kiderül, hogy egy magába forduló, mások által megnem-értett, véletlenül előkerülő, ill. illetéktelen kezekbe kerülő írásai miatt anyja által egyenesen utált, a család által (szerelem)bolondnak titulált nőről van itt szó, akit senki sem akar hóbortos kamaszkalandjai miatt elvenni - a szárd falvakban, kisvárosokban mindenki tud mindenkiről mindent. Kérője lesz, akit - saját elbeszélése szerint, amely egyben unokájának mesélt élettörténet - sosem kedvel/szeret meg, és emiatt egész élete során kínozza a lelkiismeretfurdalás, folyton Istentől kér megbocsátást emiatt. A szerelmi együttléteket is későbbi férjével a regény egésze során szolgáltatásnak említi...ez egyébként nem szomorú, sőt inkább komikusan jelenik meg a könyvben.
Átélhetjük, vagy talán újra felidézhetjük kamaszkori aggodalmainkat az állandó félelmet a szerelemtől, az örökös szerelemre való áhítozást; találkozhatunk a visszautasított, viszonzatlan kamaszszerelmek emlékével, vagy éppen magával a vénlányság ellen küzdelemmel. Az aggodalmak főhősünk esetében tovább folytatódtak a fürdőn is (félelem a Reduce szónélküli lelépése miatt), majd egész élete során jelen lesznek (a sok vetélésnek is szerinte az lehetett az oka, hogy bolond asszony hasában jobb nem megmaradni, és a legjobb a korábbi vőlegénynek hitt (!?) férfiakhoz hasonlóan: kereket oldani; majd aggodalom a zenész fia miatt, akit nem választottak a lányok, talán átörökítődött belé az a titokzatos kór, ami elriasztja tőle a szerelmet?).
Eddig a könyvről, innen már csak kutatómunka és gyűjtés következik:
Pontosításra vár:
Orgosolo
Punta sa Pruna
Montes ősvadon (magyal- és kocsányos tölgy: quercia rovere - Quercus robur)
Dovilino megalitikus kövei
Gennargentu hegység
Supramonte
Mamoiada
Oladi-tó
Gavoi
Dolianova
Gusana-tó
Gonari-hegy
Orosei-tengeröböl
Tisztázásra váró szavak:
civráxiu - Pane Giornaliero, pane di semola dalla tipica forma conica 
- azaz a mindennapi kenyér, jellegzetes kúp formájú, korpás kenyér - nem is tudtam, hogy ez a mindennapi, én még a pane carasaunál tartok...
  | Su pani in domu de zia Vitalia  4 perc - 2007. ápr. 20. Feltöltötte: andrearuggiu www.youtube.com |
pane carasau - Pane carasau - "zenepapír"-nak is mondják, Szardínia jellegzetes kenyere. A pane carasau, (carasatu, carasadu vagy még pane 'e fresa-nak is nevezik) tipikus szárd kenyérféle, a Barbagia vidékéről származik; zenepapírnak, avagy zenélő lapoknak pont a vékonysága miatt hívják, és amiatt a jellegzetes ropogós hang miatt, amit fogyasztásakor hallhatunk. A szárd kifejezés azonban az elkészítési módszerből ered, amely a carasatura, azaz az első sütés befejezésével rátérhetünk a második kemencébe történő sütésre, amely szükséges, hogy a teljessé tegye a sütési folyamatot. Sos pizos -egyiket a másik után rakják a kemencébe/sütőbe és ezzel a sütés befejeződik. Ezt a végső sütést nevezzük sa carasadura-nak. Az egyes családok ízlésétől függ, hogy a vékony tésztarétegeket rövidebb vagy hosszabb ideig hagyjuk a kemencében; általában amik sötétebb színűek, pirultabbak és másabb az ízük, mint a világosabb, kevésbé pirultabbakénál. Lassan, ahogyan a tésztalapok kikerülnek a kemencéből egymás tetejére rakják azokat, hatalmas aszfodéluszból készült kosarakba (isportas). Ezek a jellegzetes 'tornyok' (piras) gyakran az egy méter magasságot is elérik; betekerik speciális textilbe/anyagba és a tetejére súlyt tesznek, általában egy kerek alakú, fából készült deszkát, hogy összenyomja kissé a tésztalapokat. A carasatura tehát egy olyan sütés, amely ropogóssá teszi a tésztát/kenyeret. Az alaptészta hozzávalói: élesztő, só, víz, liszt. Történelmi síkon az alaptésztának két típusát különböztetjük meg: az egyiknek (acél)búzaliszt az alapja, leginkább a tehetősebb, jómódú osztályok közt terjedt el, míg a másik az árpa-(tönköly?) vagy finom korpalisztből készült tészta ill. kenyér a közép és alsóbb osztályok asztalaira került.
A pane carasau elkészítése igazi rítus volt, mely minimum 3 nőt (barátnő, rokon) igényelt, akik a segítségért cserébe olajat, túrót kaptak. Kikeverték/kiverték a tésztát, majd kerek lapokra nyújtották, a kész lapokat lenvászonnal vagy gyapjúanyaggal takarták le ill. választották el egymástól. A sütéshez tölgyfát használtak, és hajnalban, nagyon korán kezdődött a munka. Amikor a tésztakorong/t.lemez elkezdett hólyagosodni, megfordították, és finoman egy (hagyományosan fából készült) lapátot helyeztek rá, hogy homogénebb legyen az alakja. Ha már kivették a kemencéből a kerek tésztát késsel kétfelé vágták. Ekkor másodszor is sütőbe helyezték, mellyel a carasatura-szárítás folyamata teljessé vált. A pane carasau-t olajjal, sóval ízesítették, majd egy rövid grillezés után tálalták (pane "guttiau"). Másik jellegzetes elkészítési mód a pane "frattau", ebben az esetben a kenyértésztát nagyon rövid időre sós forró vízbe mártják, hogy tányérra helyezhető legyen, majd a rétegeket raguval/szósszal és juhsajttal illesztik össze. Esetenként az utolsó rétegre buggyantott tojást tesznek.
(http://cgi.ebay.it/Pane-carasau-confezione-regalo-cartonata-da-800-g-/190405769921)
detto anche carta da musica, pane tipico della Sardegna
carasau, carasatu, carasadu o anche pane 'e fresa
Il pane carasau oppure, carasatu, carasadu o anche pane 'e fresaè tipico pane Sardo originario della Barbagia, conosciuto anche col nome di carta musica, proprio per la sua caratteristica sottigliezza e per la sua caratteristica croccantezza, che ne rende rumorosa la masticazione. Il termine sardo invece deriva dal metodo di preparazione che comporta una fase di carasatura, (Sos pizos uno per uno vengono rimessi dentro il forno per la cottura finale (sa carasadura). A secondo dei gusti dei nuclei familiari, le sfoglie vengono lasciate nel forno per un tempo più o meno lungo; di solito quelle che assumono un colore più scuro sono le più tostate ed hanno una sfumatura di sapore diverso dalle altre più chiare e meno tostate. Man mano che le sfoglie escono dal forno, vengono impilate (piras de pane) in grossi cesti di asfodelo (isportas). Queste caratteristiche piras sono spesso alte fino ad un metro, vengono avvolte in speciali panni e viene sistemato sulla sommità un peso, di solito un'asse in legno di forma rotonda o dei panni in modo da pressare un po' le sfoglie)cioè una cottura per renderlo croccante. Gli ingredienti base sono lievito, sale e acqua e farina. Storicamente vengono ricordati due tipi di impasti, uno a base di fior di farina di grano duro, diffuso in particolare tra le classi agiate, l'altro a base di farina d'orzo o cruschello, presente soprattutto sulle tavole dei ceti medio-bassi.
La preparazione del pane carasau era un vero e proprio rito che coinvolgeva almeno tre donne, amiche o parenti che ricevevano in cambio olio e ricotta. La pasta viene lavorata e tirata in dischi separati da panni di lino o lana sovrapposti. Per il forno si utilizzava legno di quercia, e la cottura del pane iniziava alle prime luci dell'alba. Quando il disco di pasta cominciava a gonfiarsi si rivoltava, e vi si appoggiava delicatamente una pala (tradizionalmente di legno) per favorire l'omogeneità della forma. Una volta sfornato, il disco di pasta veniva diviso in due con il coltello. A questo punto avveniva la seconda infornata necessaria al processo di 'carasatura'. Il pane carasau si può condire con olio e sale e servire dopo un breve passaggio sulla griglia (pane "guttiau"). Altra preparazione tipica è quella del pane "frattau". In questo caso il pane viene immerso per un tempo brevissimo in acqua salata bollente, per poi essere disposto sul piatto componendo strati con sugo e pecorino. In alcuni casi viene servito con un uovo in camicia sopra l'ultimo strato. 
http://it.wikipedia.org/wiki/Pane_carasau#Carasare
http://www.cookaround.com/yabbse1/entry.php?b=7157
 | Il pane Carasau 10 perc - 2010. jan. 20. Feltöltötte: s19859 www.youtube.com |
 | SARDEGNA IL PANE CARASAU prima parte 8 perc - 2009. jan. 28. Feltöltötte: paologuarrasi www.youtube.com |
4 perc - 2007. febr. 13.
Feltöltötte: panefine
www.youtube.com
Barbagia - Szardínia nem tengerparti, hanem attól bentebb, a sziget belsejében található régió, a hegyvidék
 | La Barbagia e il Supramonte-Sardegna 4 perc - 2007. nov. 19. Feltöltötte: crapulachiara www.youtube.com |
 | Suoni e Maschere della Barbagia, Sardegna 4 perc - 2008. jan. 22. Feltöltötte: loybillyrock www.youtube.com |
sos malloreddus - http://it.wikipedia.org/wiki/Malloreddus
I malloreddus, hívják szárd gnocchettinek is, a szárd tésztafélék leghagyományosabb formája. Kagylóformájú, csíkos, nagyságuk kb. 2 cm vagy annál nagyobb. Liszt és víz felhasználásával készül. Különféle szószokkal, mártásokkal leöntve eszik. A Sassari környéki nyelvjárás (a Sassarese) cigiones o ciciones-nek nevezi, míg a Logudorese macarones caidos o macarones de punzu, Nuoro környékén: cravaos. Az étel rövid története: régóta ez Szardínia leggyakrabban, valamennyi fontosabb alkalomra elkészített, tradícionális fogása, legyen szó ünnepről, falusi búcsúkról vagy akár lakodalmakról. Már ősidők óta készítették a háziasszonyok. Eredetét a mediterrán terület paraszti élelmiszertermesztésének ezeréves keretei közt kell keresnünk, mely elsősorban a gabonatermesztésen alapul. A malloreddu (T.sz.: malloreddus) kifejezés a malloru szó kicsinyítő képzős alakja, mely a szárd campidanese dialektusban (Szardínia déli részén és középtájt beszélik), bika-t jelent. Ebből következően a malloreddus: vitellini-t, azaz olaszul kis borjakat jelent. Ennek a kifejezésnek a gyökereit a paraszti környezet kifejezésmódjában kell keresni. Otthoni keretek között, kézi munkával készítették el malloreddust, úgy, hogy a(z acélos) búzakorpát vízzel keverték össze, és kb. 15 cm hosszú csikokat hengergettek
I malloreddus, definiti anche gnocchetti sardi, sono senz'altro la più classica delle pastesarde. Hanno la forma di conchiglie rigate lunghe da circa
Breve storia dei maloreddus: da sempre i malloreddus sono stati il piatto tradizionale più preparato in Sardegna in tutte le occasioni più importanti, sia nelle feste e nelle sagre paesane, sia durante i matrimoni. Fin dall'antichità le massaie hanno preparato questo tipo di pasta. L'origine è da ricercarsi nello schema millenario della coltivazione-alimentazione contadina nell'area mediterranea, basata prevalentemente sulla coltura del grano. Il termine malloreddu (plurale malloreddus) è un diminutivo di malloru, che in sardo campidanese (Sardegna meridionale e centro-meridionale) significa toro. Di conseguenza, malloreddus vuol dire vitellini. L'origine di tale denominazione è da ricercarsi nel modo di esprimersi in ambito contadino. La lavorazione manuale dei malloreddus in ambito domestico avveniva impastando la semola di grano duro con l'acqua, e si creavano delle listarelle arrotolate di pasta della lunghezza di circa
Itt láthatjuk is:
https://www.youtube.com/watch?v=7JhsW1V_4OM
 | Malloreddus 39 másodperc - 2007. nov. 19. Feltöltötte: laurapi2 www.youtube.com |
A video alapján, úgy látom, hogy készítése sokban hasonlít a mi csigatésztánkhoz, de ők a sodrást is kézzel, míg mi rövidke pálcikával sodorjuk.
zsávoly - Nyári egyenruhák készítésére haszn., sávolykötésű len- vagy pamutszövet (:-Ö)
szárd módra felbúbolt kontyocska - cruccuddu - chignon, tuppo o crocchia - sajnos pontosan nem találtam meg, csak annyit, hogy általánosságban a szárdok lentre, a tarkóra, vagy kicsit a fölé csavarták a kontyot, ha a felé esett, az már nevetség tárgya volt...(
, átlapoztam az egész Cagliari rész összes népművészeti fotóját, de amitől tartottam, az úgy is volt - minden nő fején kendő vagy megkötve vagy kiengedve, vagy egyéb fejdísz (coprocapo - u mantigliu o cuffia rossa e sopra il velo bianco o su scialle recamau azaz scialle di tibet marrone con frange e ricamo a fiori stb stb.) látható, még ha elő is fordul nő fedetlen fővel, akkor az szemből van fotózva - ergo nem láthatok igazi szárd kontyot szabadon...:-(
Jó mozizást és gyönyörködést mindenkinek! :-)
|
Ajánlott bejegyzések: