Huba ma köszöntött anyáknapja alkalmából. Nagyon megható volt, mert gyönyörű szép verset mondott, nagyon ügyesen szavalta, szépen hangsúlyozta, minden hangot, kereken, nem tévesztett, pedig nem különösebben jó versmondó, és a dalt is, amit választott, igen ritka volt és szépen énekelte. Olyan megható volt a visszafogottsága, az a pici izgalom, és várakozás amit láttam az arcán, szemén...Szeretem Hubát nagyon. Nemcsak azért, mert a fiam, hanem sok más kellemes tulajdonságáért, rebegő lelkéért, kedvességéért. Lelkileg ez a köszöntő nagyon jól esett nekem.
Ezt a verset szavalta:
Füleki János: Anyák napjára
Zöld erdőben, zöld mezőben
Kék virágot szedtem
Kék virágom gyöngyharmattal
Meg is öntözgettem.
Gyöngyharmatos kék virágom
Szellő simogatta.
Azurszínű puha selymét
Napsugár csókolta.
Édesanyám, adhatnék-e
Ajándékot szebbet?
E kis virág - úgy érzem én -
A szívemben termett.
És ezt énekelte:
Ültem ringó kis ladikon, úszott három rózsa szirom:
Az egyik az anyué, a másik az apué, harmadik enyém.
Csókolom a kezét, lelkét, szívét a kisfiamnak.
Az édes óvónéniknek a szívét és a türelmét, hogy megtanították őt erre a gyönyörűségre.
Nagyon szép az ajándék, egy kézzel hajtogatott-ragasztott virág és egy üvegfestékkel díszített pohár, a két nagyinak piros szívre összehajtogatott rajz, és a vendégvárás a csoportszobában. Szép, esztétikus vendégasztal, bordó terítőn fehér kézzel horgolt csipke, rajta a gyerekek által készített poharak, égő mécsesek, virág - orgona - a vázában, ropi, apró csokidrazsé. Nagyon megható volt, és nagyon nagyon nagyon jó.
nagyon jó dolog a gyerek, és az őt jóra szépre nevelő, körülvevők: szülők, nagyszülők, óvónők, nevelők...ide most egy nagy szív kellene...:-)
Mészáros Évikének és Borsikné Melindának.
És természetesen anyukámnak és anyósomnak, Magdinak.
Ajánlott bejegyzések: