Leiner Laura: Egyszer (Bexi 6.)
Hát, terveztem, de igazából nem hittem benne, hogy olvasni is fogom Leiner Laura sorozatát. Kíváncsiságból beletettem a Várólistacsökkentős terveimbe, de nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy oda is jutok a Bexi-sorozat utolsó kötetének elolvasásához. Az is hozzásegített, hogy előtte olvastam el – tervezetlenül – az Ég veled! könyvét – és az tetszett.
Na, igen, és ez is…
Tetszett, bár csak azt a kötetet próbáltam, és nem volt sok kifogásom – sőt, sokkal jobban tetszett, mint pl. a tavaly olvasott Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva – talán a környezet miatt, vagy talán amiatt, hogy ezzel a kötettel az éneklés/dalszerzés/producerek/énekesek világának igen kis árnyoldalát világította meg – az utalások alapján abból bővelked(het)nek a megelőző részek – és a befejező rész már igencsak kevés negatív elemet tartalmaz és valódi happy end-del végződik.
Egyszerű értékelésem lesz: tetszett a könyv, tetszett a sztori, tetszett a helyszín, a „világ”, ahol játszódik. Szimpatikusak a szereplők: Beki, aki tudja mit akar (nagyon jó emberi tulajdonság!), Márk, egy igazi lenyűgöző, kedves, magával ragadó helyes srác, a barátok, akik mindig veled és melletted vannak, jóban-rosszban, csakúgy, mint a szülő(k) és a manager. Itt, Körte, a manager, szülői szerepben is van, és létezik a Fogd be aszád együttes esetében. Bekinek is pótapja lehetne.
Természetesen nem lehet teljes a kép a szereplők jellemének tekintetében csupán az utolsó kötet elolvasása után – de úgy éreztem, igazmese ez a tinik világának a popszakma sokszor „véresen komoly” világából: a jó (+kitartó, szorgalmas, erkölcsileg példamutató) elnyeri méltó jutalmát (királyfi, partner, tehetségprogram, iskola, kiadó és kimeríthetetlen ötlet dalok alkotására) a rossz(ak) pedig elbukik (a korrupt, másokat kihasználó kiadótulajdonos lebukik, a kiadó megszűnik; a tehetségtelen, másokat kihasználó, átvágó, kétszínű, eltűnik a süllyesztőben), és aki mer – az nyer (Körte, Márk).
Nyilván nagyon sok egyebet lehetne írni (jót és rosszat is), de nem igazán érzem igazságosnak, mert nyilván nem teljesen tiszta a kép egyetlen kötet elolvasása után – sokkal több részletet ismerhetnék a sorozat teljes egészének elolvasása esetén – de el kell ismernem, hogy így sem csalódtam.
Az utolsó 100 oldalt meg végig mosolyra nyílt szájakkal olvastam, sokszor kellett nagyon figyelnem, hogy a buszon ne nevessek fel, vagy kacagjak hangosan… tényleg benne voltam a sztoriban, és anyukaként (kb. Beki anyukájával egykorú lehetek) is szerettem olvasni.
És meg kell értenem a tiniket/nagyobb ifjakat, hogy lelkesen olvassák.
Bár nem válogattuk a sorozat utolsó részét a Merítés ifjúsági Top10-es listába,
– esélyt és bizalmat adtunk az írónő egy teljesen új regénysorozatának, az Iskolák versenye első kötetének, az Ég veled -nek – de ha besorolásra került volna, én azt sem bántam volna, mert értelmes, jó példákat tár a tinik elé, szórakoztató, humoros – talán kicsit rózsaszín benne a szerencse, de számtalan példát ismerünk a mindet körülvevő hírekből, világból, akinek azért sikerülhet.
Ajánlott bejegyzések: