Fiala Borcsa: Szerinted? (Ellenpontok 1.)
Egész jó kis történet alakult ki ebből az írásból, de a könyv elkezdésekor, bevallom megriadtam, (Janka verziójával kezdtem – és igaz, nem tudom, melyikkel lett volna célszerű) megriadtam a nyelvezettől, a tiniszóhasználattól, mert bár nap, mint nap hallom a buszon a gyerekeket kommunikálni, mégis bízom, igen bízom abban, hogy a mai tinik nem így beszélnek és vélekednek a szüleikről…merezígy siralmas…
Örülök azért, hogy Janka mégis tudott az új családja és családtagjai felé nyitni és elfogadta kistesóját ill. megszerette nevelőapját.
Az anyuka szemszögéből olvasva, igazi felüdülés volt ugyanannak a történetnek az olvasata, jó volt szembesülni, hogy a legnagyobb problémáit (betegség, válás, új család) milyen türelemmel és lélekerővel tudja viselni és leküzdeni, amelyeket még tetéz Janka növekvő és szülőn elhatalmasodó kamaszsága.
Nagyon klassz volt látni egy igazi testvérbarátságot, azt azért jó lett volna megtudni, mi lett Verával az időkapszula fellelésekor vagy Andriskával; vagy volt szó róla, de nekem elkerülte a figyelmemet?
Pár szereplőről (Nonna, Janka, Pali) megtudtuk, mi is lett a jövőben, de basszus arra nem jöttem rá, hogy ki lett végül Janka férje??? Mert biztos nem Fülöpke…
Nagyon kedves volt Nonna villámhárító szerepe, jó egy ilyen nagymama, akire mindig lehet számítani. (és van jó almáspitéje)
Sajnáltam Jankát, amúgy az apja miatt, de a szőke-nagymellű-körömreszlegetős-fehérblúzbanpörköltetfőző-szexideál-Cilike miatt méginkább…
Még nem igazán tudom, hogyan értékeljem a regényt, a Merítés-díjra nem fogom a könyvet jelölni, de az ötlet, láttatni, hogyan alakul a főhősök sorsa a jövőben – tetszett; Eszter, az anya életének egy kulcspontján összeállítani egy időkapszulát, és annak tartalma alapján visszaemlékezni a közelmúltra, számot adni úgymond az addigi életével – megérintett, és az unoka, Kutya (eléggé slendrián) nyári élmény dolgozata pedig megnevettetett. Érdekes és jó volt mint alapötlet.
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
Almás pite
Töltelék: 1-1,5 kg almát lereszelve keverjünk össze 3 evőkanál cukorral, ízlés szerint fahéjjal, és pároljuk meg. Aztán sűrítsük be egy csomag vaníliás pudingporral.
Tészta:
– 50 dkg liszt
– 2 ek cukor
– tejszín (kb. 0,5 dl)
– 1 tk sütőpor
– 1 tojás + 1 tojás sárgája
– 25 dkg vaj
– csipet só
– kevés kekszmorzsa
Morzsoljuk össze a lisztet a sütőporral, sóval, cukorral, és a hideg vajjal. Aztán a tojással és egy kevés tejszínnel gyúrjuk egybe az egészet. Felezzük el, majd a közepes méretű tepsi alját béleljük ki az egyik adag tésztával. Szórjuk meg egy kis kekszmorzsával, majd kanalazzuk rá a tölteléket. Nyújtsuk a tepsi méretére a másik adag tésztát is, és ügyesen fedjük be vele az almát. Kenjük meg a maradék tojás fehérjével, és szurkáljuk meg a tetejét villával. 180 fokos sütőben süssük kb. 30 percig.
Tipp: Ha van otthon citromod, reszelj a tésztába a héjából. Az almás tölteléknek pedig jól áll a mazsola és a durvára darabolt dió is!
Ajánlott bejegyzések: