egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Van helyette két tinikönyve. Ez a második.
Ami szerintem sok elemben leképezése lehet életüknek.
Nekem annyira nem jött be a könyv, mert túl szép, túl rendes, túl tökéletes, túl sikeres, túl problémamentes, túl rózsaszín, túl kedves, túl kerek, túl, túl, túl volt…
Egy kilencéves kislány naplója. Kedves, meg jódumájú, meg minden, de túlcsordul a kedvességtől, a jóindulattól, a felnőtt magyarázatoktól.
Minden probléma törpe, és azonnal megoldható, a könyvben szinte csak jó dolgokról lehetett olvasni, semmiféle konfliktus nincs – pedig egy osztály történetében van minden, főleg hiszti, hajcihő, hajbakapás, féltékenykedés, klikkesedés, egyes feleletek, osztályfőnök stb.
Nagyon hiányoltam ezeket, pedig hát a sorozat címe: Szandra és a 3/b.
Feltűnt, hogy nagyon sok mai, trendy, divatos dolog van a regényben mai, mindennapi életünkből: Welhello dal hangzik fel Szilveszterkor, ami Szonja, a nagyobb lány kedvenc együttese, meg kölyökpezsgőt isznak, Honeybeas dal megy a farsangon, Class Fm Rádiót hallgatnak, Halott Pénz a kedvenc együttese, Activia joghurtot visznek a dédinek, és Túró Rudit kapnak tőle, szeretik a Trappista sajtot és a lapokra szeletelt Goudát, Transformers figurákat, vagy Matchbox autókat visznek ajándékba, Kálciumot kap allergiára, na, és Calgonnal a mosógép is… stb. Szóval lehetne még kimazsolázgatni, de hemzsegett a napló mindennapjainkban használt márkanevektól.
Nem tetszett a könyv maradéktalanul, sajnos, azért nem tudom túl jóra értékelni, mert nem tett hozzám, nem lettem tőle gazdagabb.
Ami viszont a könyv előnyére írható, és értékelem, az, hogy a család van (végre) előtérben, ahol van két szülő: anya és apa, van testvér és mindent közösen oldanak meg. Tetszett, pl. hogy apa nem csak úgy ott meg van említve, de szerepel is a könyvben: ajándékot vesz, meccsre visz, fényképez vagy videozik a a farsangon, elvisz kocsival dédihez, vagy épp támasz dédi halálakor.
Az még csak hozzátesz a helyzethez, hogy nagyszülők és dédi is szerepel a könyvben: dédit meglátogatják otthonában és kórházban is, mennek vasárnapi ebédre a nagyszülőkhöz, akiknél más értékrendet ismernek meg és látnak és elviselnek a gyerekek. (pl. Jó ebédhez szól a nóta megy a rádióban, Nők Lapját olvasnak, Fradi-drukker a papa, vagy a vasárnapi ebéd a legklasszikusabban vett vasárnapi ebéd: húsleves cérnametélttel, rántott hús, rizs, tejfölös uborkasaláta – semmi gyros vagy pizza)
Ami nem tetszett, ezek az „okítgatások”: kólával kidugítani a lefolyót, vagy nem megvenni a gyümölcsjoghurtot, hanem otthon natúrból megcsinálni vagy az, hogy apróra vágott nyers zöldségeket szolgálnak fel a farsangon – ( jóvan, én is ilyen dilis anya vagyok, de nem írom meg regényben )
Nem tetszett még a túlzott érzékenykedés – pl. amikor hörcsögöt kapott Szandra ajándékba, és azonnal könnyekig sírta el magát…ezt nem láttam életszerűnek.
Tetszettek viszont a család életéből vett momentumok: a téli szünet utáni első iskolai nap kapkodós reggele, a tesicucc sehol, mint sok helyütt, a vasárnapi ebéd utáni nagypapa horkolása, és hogy a Nagyi a hátát az ajtófélfán vakarja, hogy a rántott krumplit ők is ismerik. Tetszett a farsangi készülődés izgalma, tetszett a só és borsszóró ötlete, és aranyos volt a Brunóval való barátság, az, hogy Abigélt olvas Szandra nővére (és tudni akarta mi is az a patentharisnya) és megemlíti Nemes Nagy Ágnes: Titkos út c. versét.
Mint írtam már, mivel ez nem egy nyári szünidei időszak, hanem bőven tanítás idei, ezért nagyon hiányoltam a suliéletből vett élményeket, óraközi pletyiket, feleléseket, osztályfőnökkel való beszélgetést, tanárokkal kialakuló konfliktusokat, és Brunón kívül még más fiúkat.
Összességében ez nekem egy kicsit olyan Anna, Peti, Gergő tini kiadásban.

„SP (Sanyi Papa) elmosolyodott és visszatekerte az emlékeit a fekete-fehér nagyonrégbe.”

„A sok maradék finomságot aztán dobozokba pakolva hazavittük, de otthon már nincs olyan finom íze Nagyi vasárnapi ebédjének.”

Rippl Renáta rajzai kedvesek és tinisek is.
https://www.youtube.com/watch?v=suQrl_yBKb0