Balatoni József: Osztályharc
Snittek egy osztály életének (vég)napjaiból…
Snittek, pillanatképek, pici epizódok – eléggé felületes és elnagyolt módon összefűzve – mind jellemrajzokban, történetekben, kapcsolódásokban. Az éppen búcsúzó, utolsóéves osztályközösség életéből szinte csak a laza, felszínen létező, bárki számára látható összekapcsolódásokról olvashatunk, a mélyebbekről és a keszekuszaságokról, bonyodalmakról alig… pedig ez már a végzős osztályév…és ha azt vesszük, hogy nekünk ezelőtt már elsőben (mai nevével: kilencedikben) is több, bonyolult és keszekusza találkozásunk, élményünk, kapcsolatunk stb. volt… – ez most nagyon kevés.
Az osztályfőnök, Zoli bá' pedig kifejezetten idegesített (az érzelgősségével) együtt. :-(
A barátja és kollégája, Gergő – sokkal értékesebb és hatásosabb hős, bár igaz, hogy csak a háttérből.
Ez az egész engem leginkább arra emlékeztetett, amikor elkészül az évi rendes osztálykép, és leülsz valaki kívülállóval, akinek „bemutatod” 2-6 mondatban az egyes osztálytársaidat. Balról jobbra kezdve a felső sorban állókkal, végezve az első sorban ülőkkel; megállsz, elmondod a számodra fontos infókat és általad ismert dolgokat az illetőről, és már lépsz is tovább. Annak, akinek mesélsz, csak addig fontosak és „ismerősek” a fotón látható személyek, amíg mesélsz róluk, majd gyorsan a feledés homályába vésznek. Ott vannak, de már el is vesznek. Hogy mi lesz velük a jövőben, az az első, +5 múlva sorra kerülő érettségi találkozó alkalmával fog kiderülni.
Na, kb. ilyen volt számomra ez a 'regény'.
Ajánlott bejegyzések: