Zágoni Balázs: A Gömb (Fekete fény 1.)
Vannak olyan helyzetek, amikor meglepődöm saját magamon.
Én és Zágoni könyve-olvasás élmény egy ilyen helyzet.
Azt hittem „erőszakot teszek” magamon, és sci-fi nem-olvasó létemre lenyomom a torkomon ezt a falatot és megyek tovább – azzal, hogy igen, én megpróbáltam, de nem….
Hát nem!
… itt ragadtam…
és úgy hiszem, egy 18 éve megismert érzést hozott vissza számomra az író: azt, amikor varázslók és egyéb mágikus lények világába utaztam egy szemüveges főhős segítségével – ugyanolyan ismeretlenül ismert, inkább korábbi, gyerekkori olvasmány-, és filmélményeim alapján elképzelt világba csöppenve, valójában tiltakozva, mint igenlően – akárcsak most. Ez volt annak idején a Potter sorozat első része után kialakult, mindig a soron következő kötetet alig váró türelmetlen, várakozás-érzése.
18 éve.
És ez van most – is. 18 év után újra érzem, hogy érdekel a soron következő.
Egy új sorozat, amiért lehet rajongani?
Érdekes helyzet alakult ki, mert semmi porcikám nem kívánta ezt az olvasást – nem kedvelek általában utópiákat, falanszter jeleneteket,elképzelt jövőben játszódó könyveket. Ijeszt és rémiszt a személytelenségük, a lélektelenségük, az érzelmek kiiktatni akarás, a szürkeség, a monotonitás – és egyebek, amiket elképzelek…
Aztán itt ez a könyv.
Amivel sarokba dobhatom az eddigi kliséimet.
Azazhogy mindent megtarthatok közülük, de ez a könyv megengedi, hogy megtarthassam a régi gondolataimat, és azt is, hogy más szemszögből élvezzek, élvezhessek egy, a jövőről igazából rémisztő képet festő utópiát.
Miért?
Mert emberi érzelmek vannak benne – nincs „robotizmus”, nincs lélektelenség, inkább lelketlenség. Nincs szürkeség és monotonitás – de igenis van pörgés, fények villódzása, izgalom, félelem és féltés, izgalom és izgatottság, szerelem és szeretet, barátság és ellenség, izgalom, harc és küzdelem, tanulás és tanítás, tanulság és okulás, bizalom és csalódás – egyszóval érzelmek jelenléte nagyon hangsúlyos, és nagyon előtérben áll – teljesen átszövi a regényt – és ez teszi számomra különlegessé, mássá, élvezhetővé, emberivé részemről fogyasztható sci-fi-vé, okos, intelligens, sokoldalú, bátor főhősök szerepeltetésével.
Vik, Ajna, Boki pozitív hősök – mindhárman jól összegyúrt és kidolgozott személyiséggel rendelkeznek – egész, kerek alakok ugyanakkor nem tökéletesek, hibázhatnak, amivel ismét új, megoldandó problémákkal szembesülnek. És mi, olvasók ezzel újabb oldalukat ismerhetjük meg.
Vik és Boki alakja igazi fejlődésen meg keresztül, tapasztalatok útján okulnak, tanulnak és újult erővel állnak az új, vagy régi-új (?) kihívás elé.
A könyv feléig tiltakozott a felnőtt énem erről a témáról, erről a világról olvasni, de a suliba történt beiratkozástól változások történtek hozzáállásomban, megnyíltam, befogadóvá, elfogadóvá váltam – és érdeklődővé.
Ezzel együtt felfedeztem magamban a korábban elfeledett érzést, amely Zágoninak köszönhetően újraébredt bennem – az izgalmakkal teli várakozást az új, a következő részre…
Úgy látszik, Zágoni Balázs ismeretlenül és minden akaratom ellenére tett várakozással teli rajongójává(?)
Köszönöm neki :-)
Írjak még a könyvről? Vagy elég ennyi…
Azt hiszem, megvan egy fix jelöltem egy erős +1 pontra a jövő évi Merítés-díjazás során – ígéretes és reményteli jelölt. Komoly esélyes!
Zamjatyin: Mi c. könyve volt végi előttem olvasás közben…
Ajánlott bejegyzések: