Gombos Tünde: Pataki Emma naplója - Amikor szemberohan az élet
Hát, igen, Emma, sok gyereknek lehet még ennyire sz@r az élet, mint neked…
Nem olvastam szívesen, nem kellemes 'csúnyabeszéden' olvasni szépirodalmat – már ha ez a könyv az… Nem jó érzés unalmukat (és esetleg bánatukat, valószínűbb, hogy útkeresési zavarukat, bizonytalanságukat) alkoholba fojtó fiatalokról olvasni. És felnőttként kínos saját gyereküket semmibenéző, nem ismerő alkoholista szülőről, hozzátartozóról olvasni.
Az elején mormogtam elégedetlenül magamban: „ha még egy Nincsenapám, seanyám-mal találom magam szemben, befejezetlenül hagyom…”
Nem hagytam abba, de ehhez hozzájárult az is, hogy a kecskeméti OB-ra nem vittem más könyvet, így aztán olvastam…
Egy szereplő sem fogott meg, Emmának egy jó tulajdonsága volt, hogy igyekezett jó tanulónak maradni, de igazából ez is egy védekezési technika volt tőle – minél több jó jegy, annál kevésbé kötekedik apu.
Zolika – a bűnhatározatlan szépfiú – tinikoromban sem kellettek nekem az ilyen típusú srácok, Emmának vajon miért?…
A kamaszok közül talán legpozitívabb két szereplő Niki és Pici – Niki a hidegfejű, mindig segítségre kész és támaszt-képes adni típusú barátnő, akire mindig számítani lehet. Pici a magányos farkas, a reménytelen szerelmes, az ördögbőrbe bújt angyal. A legnagyobb személyiségfejlődést az ő esetében tapasztaltam.
Apa és nagymama szégyenfoltok a felnőttek világában.
Apa, aki egyébként városi szinten elismert orvos, otthon teljesen elfelejt intelligens, jól nevelt, tanult stb. családtag lenni, anyucika kicsi fia, aki teljesen lealacsonyodott a szememben az egyébként gyerekét gyötrő, alkoholista életmódjával. A nagymama nem kevésbé – nem sok biztos pont (az amúgy mindenki által anyátlan-árvának ismert) Emma életében, hacsak azt ide nem soroljuk, hogy kimossa a szennyest és megfőzi a mindennapit… de nulla lelki támasza Emmának.
Ezen kívül mindketten hazugok – nem túl pozitív ez a felnőtt szereplőkről, igaz?
Ne soroljam ide a többi gyerekek szüleit – akik mit sem sejtenek a gyerekek pl. napi gyakoriságú ivászatairól. Vagy épp a szuper szemét töritanárt.
Kb. felsoroltam a könyv főbb szereplőit, egy kivételével – anyuéval.
Akiről Emma mit sem sejt – és a regény végére mindent megtud.
Egyedüli pozitív szereplőként őt tudnám említeni – ha az lenne – de nem az.
Viszont egyedül tőle nem tudom elvenni a teljes változásra való készség és képesség dicsőségét, melynek köszönhetően, bár rossz döntései miatt nem pozitív szereplő, de nem is lehet negatív – mert felismeri a problémát, kész váltani és változtatni a jobb, az esetleges jutalom elérésének reményében.
És jelen helyzetben Anya számára az egyetlen jutalmat Emma jelenti.
Akit a regény végén Anyu elnyer – a mesében pedig ki nyeri el jutalmat?
Nem túlzottan tetszett Emma története, örültem a jó és reményteli végnek (így aztán végül mégsem Nincsenapám, seanyám-ot kaptam – szerencsére).
És amúgy bízom Emmában a jövőjét ecsetelgetve.
A nyelvezete nagyon nem tetszett.
Ezt a könyvet még bele akartam sűríteni a Merítés zsűrizésbe. Utólag sikerült csak, de egyáltalán nem bánom ezt az utólagot.
Nem küzdöttem volna érte úgysem.
Ezeket 2018. július 20-án estefelé a 4x100 m gyorsváltó eredményhirdetése után találtam a kecskeméti uszoda bejáratánál, ahol a 13-14 éves úszók részére megrendezett Gyermek Országos Bajnokság zajlott.
A gyerekem váltója ezüstérmes lett!
Éppen ezt a könyvet olvastam, jó helye lett a négylevelűeknek benne.
A könyv oldalán lévő dátum is igen fontos – ezt a naplóregényt olvasva úszógyerekem születése utáni első év időszakát tudtam felidézni a könyvben megjelenő dátumoknak köszönhetően.
Ajánlott bejegyzések: