Szabó T. Anna: A Fűszermadár
Tetszett a könyv, de nem maradéktalanul.
Szabó T. Annát szívesen olvasom, és külön örülök, ha prózával jelentkezik.
De úgy érzem, nem sikerült maximálisan úgy megoldani a feladatot, ahogyan tervezte. Ahogyan indult, érdekesnek, kalandosnak, felfedezősnek, és kicsit földrajzkönyv kiegészítőnek ígérkezett. Nagyon örültem az ötletnek, találós kérdéseken keresztül eljutni egy-egy idegen földrészre, egzotikus országba, és onnan elhozni a küldetést teljesítvén az országokra jellemző megfelelő fűszereket, gondoltam, jó kis felfedezés, megismerés, ismeretbővítés lesz. De nem így lett. Változott a helyszín, változott a módszer, hirtelen irodalmi lett a feladvány, aztán már a feladványok is elmaradtak, tódultak viszont a fűszerek!
Olyan fűszerek, amit egy 10 éves gyerek nem jellemzően kell, hogy ismerjen pl. kapribogyó, gyömbér, csillagánizs, kurkuma, kardamom – a könyv első felében, amikor még ismerkedhetünk a fűszerekkel, ott fordulnak elő ezek az egzotikusabb, ritkább fűszerek, és ismerhetik meg a gyerekek, úgy, hogy a napjainkban oly népszerű, és kiragadottaktól sokkalta gyakrabban előforduló pl. oregánó, bazsalikom, majoranna, kakukkfű meg sincsenek említve. (?)
Azt jónak tartottam, hogy kissé rendszerezi a gyerekek esetlegesen rejtetten meglévő ismereteit fűszerek terén: kapor, bors, kömény, fahéj, szegfűszeg, vanília, paprika, torma, babér stb. stb. amiket nap, mint nap főzéskor alkalmazunk, nem baj az, ha a gyerek is tudja és főleg fel is ismeri. Sőt, az sem gond, ha némely, ritkább fűszert, vmivel összekapcsolva, meg is tanítja esetlegesen újként: sáfrány – a legdrágább fűszer, curry – az indiai ételek elmaradhatatlan összetevője, csili – a legerősebb paprikafajta, de amikor a köményfajták részletezése került sorra!!! hát komolyan – ezt eltúlzott ismeretnek tartottam – negyvenes éveimben járok, háztartást is vezetek, de velem most fordult elő, hogy kömény helyett véletlenül római köményt dobtam a bevásárlókosaramba, itt meg komoly oktatást találunk a köményfajtákról… a különbségre ebből a könyvből, na, meg a netről jöttem rá… addig aztán engem teljesen hidegen hagyott, hogy egy kömény hétköznapi vagy római… Szóval ezt már soknak, és nem a témához valónak, és a célközönség részére sem tartom most sem fontosnak… A Sámán kertje rész meg szinte hirtelen elvágja a fűszerekkel való ismerkedést, és új helyszínre kerülünk, ahol és ahonnan már a címszereplő kerül előtérbe. Ami ismét nem gond, mert A fűszermadár már a címével kíváncsivá tett, mégis lehetett volna még gyúrni, alakítani és összefogottabb, egybegyúrtabb az alakja. Mint főszereplő, jó ötletnek tartottam a főnixmadarat egy táltosfélével ötvözni, de hogy udvari bolondként várja, hogy eljöjjön az ideje??
Szóval én a Sámán kertjénél már elvesztettem a fonalat, a misztikus felváltotta a kalandot, a figyelmem viszont hiányolta és továbbkereste azt, és lassan össze is zavarodtam, néhány részt félelmetesnek is találtam, a Bocca della veritá részt nem is nagyon értettem.
Sajnálom, mert nagyon jól indult, és tetszett is, tetszett a fűszermadár alakja, a gyerekek bátorsága, elhivatottsága, a feladathoz és megoldásához való hozzáállása, az ikrek viccessége.
De a végén jómagam eltévedtem és magam sem tudom, hogy célba értem-e?
Újra fogom olvasni, később, ha jobban el tudok merülni benne – mert meggyőződésem, hogy ez egy jó könyvnek készült, csak én valamiért eltévedtem olvasás közben, és nem értettem meg igazán.
Schall Eszter illusztrációit nem tudom kifogásolni, nekem tetszik, ahogyan rajzol, én általában szeretem a vízfestéket, szeretem annak halvány és erősebb színátmeneteit. Tetszik a Fűszermadár alakja, a tollazata különösen, ahogyan repülnek.
Alapjában véve jó a kezdeményezés, és a versbetétek, olyan nyugalmat árasztottak, hogy a két fiam mély csöndben ülve hallgatta azokat.
Ajánlott bejegyzések: