Kiss Judit Ágnes: Szörnyszomszéd
Sokakkal ellentétben nekem ez kellemes meglepetés volt.
Az előzmény az, hogy az utóbbi időben több kortárs kötetet átböngésztem, mert szavalóversenyre keresek verset a kisebb fiamnak. Nem vagyok jellemzően versolvasó, sőt, a ritkábbnál is ritkábban olvasok verseket. Több hónap don quijote-i harc után ez volt az első felüdülés a szavalóversenyen előadhatónak vélt versek palettáján… – ezért most boldog vagyok; szomorú meg azért, hogy számomra Kiss Judit Ágnes neve teljesen ismeretlennek tűnik…
Úgyhogy nálam teljesen tiszta lappal indult ez a sokoldalúnak látszó hölgy.
És meglepett: teljesen normális, hétköznapi, elmondható, elszavalható verseket találtam hátköznapi elemekkel; a verselésével sincsen baj, működtek a rímek, a képek, a viccek – többször felnevettem. Engem nem zavartak a Weöres-átiratok – nem ismeretlen ez a kortársaknál, legutóbb ilyet Finy Petránál vagy László Noéminél tapasztaltam – és ha már tapasztaltam, gondolom, oka lehet. Úgy vélem, hogy kisgyerekkor(unk)ban, aki Weöres-verseken nő fel, azok belelopták magukat ritmikájukkal, zeneiségükkel, a rímeivel, a képeivel, az ütemükkel az emberek fülébe-szemébe-érzékeibe – nehéz levetkőzni őket.
Vagy egyszerűen az ismert-adott dallamiság más képet, emléket idéz, és ők az adott zenei dallamra alkottak mást… (Hányszor kaptunk hasonló feladatot a suliban mi is?)
Nem mentegetem a szerzőket, csak hangosan gondolkodom, biztos vagyok abban, hogy más is kísérletezett hasonló átiratokkal.
A kötetben az első rész, A családom tetszett leginkább, a versek meghatottak és megnevettettek, és valamennyit alkalmasnak, előadhatónak találtam szavalóversenyre. AzAnya ruhája vagy A tesó , Dédapa képe megható és szívbemarkoló, szívhez szóló. A családom, Apa kacagtató, mosolyt csal az arcra, a Nagypapa igazi történelmi tárlat. AzAnyabanyaán is nagyokat nevettem.
A Szörnyszomszéd-ból leginkább az éjszakai félszet okozó téma versei fogtak meg, a kisfiamnak is felolvastam ezeket, megértette, tetszett neki. A véres témájúak nem! Legkevésbé tetszettek a Rezervátum versei, de pl. A krokodil vagy a Csiga-litánia vagy az A szeráfoknagyon.
Talán nem ovisoknak, hanem a nagyobb korosztálynak szánt versek ezek.
Engem nem zavart a fekete-fehér ábrázolás, pl. az Ami a szívedet nyomja is úgy jelent meg anno, mégis nagy siker volt évekig. Esztojka Mónika tud azért színesben is alkotni, de itt inkább a nagy része nem tetszett a rajzoknak. A mumusok igen, meg pl. a krokodil, vagy a Két öreg hadastyán; de pl. a könyvborító egyáltalán nem, még színesben sem… :-(
https://drive.google.com/folderview?id=0BwEnEF03apUlMndMVDNlOTFhSEk&usp=sharing
Ajánlott bejegyzések: