Harcos Bálint: Szofi varázsol
Ellentétben az előttem értékelőkkel, nekem tetszettek a rajzok, kicsit a takarós Charlie Brown és barátaira emlékeztettek Cristina Quiles illusztrációi; még nem láttam őt rajzolni korábban. A rajzos környezet 100%-ig kifejező, már a ráhangolás is: cirkusz előtt wurstli vattacukorral, gólyalábas izével, wurlitzerrel, lufikkal. A cirkuszban fellépők közül a sárga-göndör hajú bohóc az egyik kedvencem, és a nyúl, amikor Szofi varázsolja, aki pár oldallal később már cicus, és egy következő varázslatnál meg már Szofi a hóna alatt tartja, pont a haja előtt, és emiatt már oroszlánnak látjuk… Tetszett a vársárkány, de miért van szarva?, attól olyan szarvasos… :-(
Leginkább a rózsaszín állandóan változó rajza/szerepe tetszett – mindig az adott szituhoz változott az alakja – ha kell nyuszi, oroszlán, majom, papagáj, sárkány, hal, lajhár, polip, vagy épp alvóbarát estére.
Viszont a szakállas nő nálam is kiverte a biztosítékot – (először még mentettem az álarcos bállal, :-) de nem) –, még jobban, mint a sziámi-ikrek, azoktól, cirkusz lévén nem is lepődtem meg.
A történet kevésbé tetszett, az alapötlet viszont igen: cserfes-hebrencs-önfejű kislány kezébe adj varázspálcát, és cserébe, azaz jó tett helyébe jót ne várj alapon, a kislány önállósítja magát, és a főnökkel a varázslóval azt tesz, ami neki jólesik.
Szerintem Szofi jól megállta magát új szerepében, mert mindig az lett, ill. sikeredett, amit csiribált, (szegény Feribá)…
Engem a könyv felénél már zavart a túl sok lila – értem a fák fehér-lila törzsét, hogy még ez is cirkuszt idéz, ami a végére valódi cirkusszá vált, de rend, tisztaság és béke, nyugalom lett a végére. Így lett kerek a történet.
Nekem túl sok volt a kavar, zavar a történet során, még ha a végén ott is volt a megoldás – egyszóval: kaotikus, de néhol kacagtató.
És kedves az ajánlás: Kőhalmi Ferencnek a szuperbűvésznek.
Valahogy Harisnyás Pippi jutott Szofiról eszembe, (meg felvetődött bennem, hogy miért Szofi, mért nem akkor már Zsófi?)
Ajánlott bejegyzések: