Dante Alighieri: Ha el nem tűntél volna…
Annak ellenére, hogy hosszú ideig halogattam a befejezést, nagyon tetszett; már az egyetemi éveim során olvastam Dante pár költeményét eredetiben és párhuzamosan két nyelven, és már akkor is tetszettek. Ezért, amikor megláttam ezt a kis kötetet, rögtön meg is vettem. Nem bántam meg.
Ha arra számítasz, és azért halogatod, mert nehéznek gondolod, bátran kezdj neki, mert nem nehéz az olvasásuk, persze ne röpke olvasást tervezz, mert nagyon jó átadni magadat a lassú, értő olvasáshoz, a sorokban való elmélyüléshez, ami egyben elvisz téged a középkorba, és láttatja veled a szerelmes képeket a szerelmes Dante által vetített képekkel. Én ott sétáltam az utcákon, láttam a lányokat, miközben összesúgnak, elpirulnak, lehajtják fejüket, leeresztik pillájukat, láttam díszes, földig érő ruhájukat, göndörre bodorított hajukat, Belopta a hangulatot hozzám amíg olvastam, Dante nagyon érzékletesen átadta a szerelmes hangulatot, az abból adódó boldogságot, a vágyódást, a vergődést, a szenvedést, Ámorral való perlekedést, a felszabadultságot, vagy épp lehangoltságot. Sok vers tetszett, örültem, hogy a kezdő soroknak köszönhetően belekóstolhattam a Dante által megteremtett italiano volgare-ba is, de talán a címadó Se 'l bello aspetto non mi fosse tolto… Ha el nem tűntél volna különösen megfogott.
Melegen ajánlom az előszót, egy kiváló tanulmány Rónai Mihály Andrástól, a versek fordítójától. Sokban hozzásegít a versek és a hátterük megértéséhez.
Amit egyszer elkezdtél, csináld is végig! – avagy a félbehagyott könyvek c. kihíváshoz az utolsó vállalt olvasásom.
Ajánlott bejegyzések: