Frantisek Nepil: Saját manccsal írtam
Szilvahullástól szénakaszálásig, avagy képes természetrajz kis kutyáknak és nagy kutyabarátoknak, vau-vau
Ez egy nagyon helyes, kedves, felfedezni való könyv!
A kutya szemszögéből, szókincsével élhetünk át gyorsan egy évet, pár oldalas naplójegyzetek, havi beszámolók formájában, úgy, hogy közben plusz ismereteket szerzünk a kutya életében részt kapó állatokról – észrevétlenül építő, tudományos ismereteket, nagyon humoros megfogalmazásban. Ezeket a gyerkőceink biztos egy életre megjegyzik…
Pl. hogy a süni, téli álmot alszik és hangosan hortyog; vagy a fácán szívesen pusztítja a krumplibogarakat, a kutya orr az hőmérő; a varjú és a holló nem ugyanaz, mert bár hasonlóak, mégsem: a hollók rajokban, míg a varjak magukban élnek; mindkettő éjfekete, de a holló gatyát hord, míg a varjú nem; a varjak hűségesek (mint a kutyák), párosával élnek; évekig kitartanak a fészkük mellett, évről évre karbantartják, javítgatják ugyanazt a fészket; nyolcszor hosszabb ideig élnek, mint a kutyák, és énekesmadarak, csakhogy a Zeneakadémiáról kikergették őket, szegény csöveseknek titulálva, merthogy nincs cipőjük, pedig ünneplőszerkójuk az igen… Nagyon hasznos olvasmány a cinkékről szóló rész, sokféle cinkét megnevez, és megkülönböztet: barátcinege: ebből van a legtöbb, kékcinke, széncinke, barkóscinke (aki a cinkék közt „magunk közt szólván, úgy néz ki, mint valami vén jampec"), őszapó – aki, ha nincsenek saját kicsinyeik, másokét segítenek felnevelni, függőcinkék, akik teniszlabda nagyságú fészküket fűzfaágra telepítik, és azon csüngenek… stb. A nyúl pedig igazi cselgép a kutya szemében, alaposan összezavarja a bűnjeleket, folytan túljár a kutya eszén: ui. menekülés során nem egyenesen a vackára megy, hanem saját nyomán visszamegy az eredeti helyre; gyorsasági rally-versenyben is alulmaradnak a kutyák az ugrifülesekkel szemben, hosszabb hátsó lábuknak köszönhetően hegymenetben jobban húznak; na, és hogy a tapsifüles jobban bírja víz nélkül, mint a teve, fél évig is bírja szomjan, ui. a növényi nedvek oltják a szomját, ezért elég, ha szopogat egy kis káposztalevelet, lóherét, pitypangot … A gólyák pedig Afrika déli részéről térnek haza hozzánk, naponta 150 km-t repülnek. Amikor meg megérkeznek, két gólyapár megvív a fészkéért: "gólya bácsi a gólya bácsival, gólya néni a gólya nénivel – hím soha nem csépeli az idegen tojót”, három-hét tojást raknak, és hogy óránként képesek negyven pockot is elkapni. A fecskék is a tengeren túlról érkeznek és kétszer költenek, legyekkel táplálkoznak. A csiga háza sok feladatot ellát, pl. jégszekrény nyáron, és a bejáratot ragacsos nyállal tapasztja be, ősszel viszont befúrja magát házastul a földbe, reteszt is tesz rá, és átalussza a telet. A csigák magányosak, pár nélkül élnek, mert kétneműek. A giliszták is téli almot alszanak, a fagyok közeledtével a földbe fúrják magukat; de nem egyedül, tömegszálláson: 20-30 giliszta is aluszik együtt, és hogy a giliszta is hasonló a gyíkhoz, nekik is a farkuk törik le vészhelyzetben, és képes kinőni újra. A vakond orra (eltérően a kutyáétól, ami elölről lyukas) alulról az; nem tud pacsit adni, de igen jól úszik. A békák pedig igazából két életűek, 5-10 ezer petéből ebihalak kelnek ki; „a béka ui. nem egy csapásra születik (…) ebihalból fejlődik, aminek először a farka nő ki, aztán az elülső lábai, majd a hátsók, és csak amikor a farkincájuk lehull, akkor kész a béka”; és ők terjesztik a civilizációt, azzal hogy felfedezték az elektromosságot – „a békék szépen ki voltak adagolva Galvani úr számára, mert Itáliában és másutt is a békacomb a legfinomabb csemegék egyike. Rézdrótra akasztva ott himbálóztak a huzatban egy vasrúdon. Amint hozzáértek a vashoz, összerándultak. Galvani ezt észrevette, és így szólt: "Na, nézd csak, ez az elektromosság!”
Kedves megoldás, hogy a hónapok, (amellett, hogy elmondja, időben hol járunk), a kutya által adott, az életéből vett mozzanatokról kapják a nevüket: pl. szeptember a hulló szőr hónapja, december a hideg (=befagyott) tálak hónapja, vagy január, a lekonyult farkak hónapja.
Kedvenc részeim a fecskéről, nyúlról és a cinkékről szóló. Ezeken hangosan nevetgéltünk.
Szenzációs a fordítás, nem tudom, milyen lehet eredetiben, de a fordítói munka kiemelt dicséretben részesül a részemről. Humoros, gyerekközpontú, gördülékeny, kedves, stílusos. Biztosan felismerhetők a fordító munkái.
(Bojtár Endre – tájékozatlanságomért elnézését kérem azoknak, akiknek nyilván, tőlem többet mond a fordító neve; utánanéztem, és amint látom, fontos megjegyeznem, a litván irodalom a szakterülete, és a kelet európai avantgarde, meg a balti népek irodalma (ezen kívül zárójelben a gimis irodalomkönyveimhez is van némi köze… ) Szóval nem illene most már elfelejtenem…)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bojt%C3%A1r_Endre)
A Burkus napló szerzője, Frantisek Nepil is amint látom, nálunk egykötetes, amit e könyv: (Já Baryk (1977) – také zfilmované jako večerníček) elolvasása után, igen sajnálok!
https://cs.wikipedia.org/wiki/Franti%C5%A1ek_Nepil
Ajánlott bejegyzések: