Malter György: Állatkerti kalamajkák (Állatkerti kalamajkák 1.)
Számomra biztató ismeretség volt ez a mesekönyv. Kellemesen kedves és vidám illusztrációival is belopta magát a szívembe. Első olvasásom volt az írótól, akinek a neve minden bizonnyal nehezen lesz kitörölhető elmémből.
Tetszett a mese-gyűjtemény. Jó ötletnek tartom, hogy elindít egyfajta morfondírozást a gyerekekben/olvasókban arról, mi is történhet az állatkertben élő kisállatkákkal, hogyan élik életük azon részét, amely nem a látogatók orra előtt történik, zárás után. Tetszett még a két földrészről való állatkölyök választás főszereplőnek: pandalány és mókusfiú.
A történetekkel elvarázsolt engem, sokat mosolyogtunk és nevettünk a gyerekekkel; egyik kedvenc történetem a zsiráfos, azaz Zsiráf Zsófi gyógyítása. Eredeti ötlet és „két legyet egy csapásra”- megoldás a zsiráf nyakának masszírozása csúszdázással. ami Másik mese, ami nagyon tetszett, egy kedves és megkapó történet egy amúgy undorító állatról, a krokodilról. aki krokodilkönnyeket hullat, mert elveszítette, de Marci és Panni segítségével meglelte a kicsinyeit. A hullaéhes Tigris Tibor története igazi kacagtató színfolt volt (olvasás közben két gyerekem között), amikor a nagy felfordulásban felfalta a virsliskocsi tartalmát. Hasonlóan élveztem a láma és a teve évődését és veszekedését egymással. Leginkább figyelmetekbe ajánlanám, mert óvatosságra intheti a gyerkőckéinket a Király Kobra történetét, melyben a már ismert sssssssssziszegő kígyónyelv ütközik össze a rá vigyázó Mongúz Misi sajátos, csak magánhangzókat ejtő beszédével. A történet során a két állatkölyök veszélybe sodródik, de egyikük működésbe jövő veszélyérzete és Mongúz Misi megmenti őket az esetleges tragédiától. Számomra ez a történet különösen tanulságos és nevelő hatású is, mert talán a mi gyerekeinkben is felébreszti ezt az ösztönös veszélyérzetet, és remélhetőleg óvatosak lesznek hasonló veszélyt jelentő helyzetekben, és esetleg rávetíthetik ezt az alaphelyzetet. Felhívja a hosszú előkészítés a figyelmet arra, ha vki mézesmázos, akkor ne dőljenek be neki, vagy ha többen vannak, hallgassanak arra az emberre, aki azt javasolja, nem hallgassanak rá, és így elkerülhetik azt a veszélyt, amibe kerülhetnek – és amire remélhetőleg nem kerül sor. Szóval ez amolyan figyelmeztető érzést előcsalogató és emlékbe-rakó mese. A másik kedvenc, felejthetetlen és történetem pedig a kaméleoné, azaz kaméleon Kamillé; nagyon érzékletes az, ahogyan az író elmagyarázza vagy bemutatja a mimikrit. Nekem nagyon tetszett ez a történet, és biztos, hogy az emlékezetembe vésődik, és még sokáig fogok rá emlékezni… Számomra csak az utolsó sántított: szerintem nincs majom módjára őrjöngő, hiperaktív lajhár, mégha ez egy mese is, de valós helyszínen játszódik és nekem ez nem kapcsolódott össze. Amit megmosolyogtam, az az volt, hogy minden egyes fejezetben egy konkrét szó olvastán Medgyessy Péter Magyarország egyik volt miniszterelnöke jutott eszembe.
Szívesen olvasnék még tőle, mert megkedveltem a humorát – a szerző-rajzoló tekintetében meg kellene tartani ezt a szerzőpárt és még több könyvet alkotniuk együtt, mert nagyon szerencsés eredmény alakult ki „belőlük”.
Végigolvasva az értékeléseket, igazat kell adnom annak, aki azt írta, a belső borító alkalmas hely lett volna egy Zoo-térképhez. Ott is szívesen elidőztünk volna a kutakodással, ill. azzal, hogy na, vajon a mai este hová is mennek? Szóval igen, hasznos lett volna a térkép.
Ajánlott bejegyzések: