Bartos Erika: Játsszunk együtt! (Anna, Peti és Gergő 5.)
Nekem ez a rész nagyon tetszett – talán eddig ez a legjobban – még meg is hatott…
Kövezzetek meg érte, de olvasás közben nemcsak a gyerekem élvezi, hanem én is.
Szégyellnem kellene?
Biztosan leírtam már, hogy miközben olvasom, felderülök, mosolygok, mert annyira aranyos, annyira kedves, történeteket rejt a könyv – és milyen kedves ez az anyuka, hogy ezekből ízelítőt is ad nekünk…pici bepillantások az életükbe…
Nagyon kedves emlékeket ébresztettek pl. a Falfirka – kinél ne fordult elő, hogy a gyerekek a frissen festett falat intézték el röpke fél óra csendes pihenő alatt… Telefon vannak még kisgyerekek, akik nem üvöltős-hangosan-zajoskodó játékokkal is tudnak játszani… vagy aMacipark ahonnan a mi gyerekeink is élményekkel teli értek haza… És igen, a Fagyi a családok többségénél már csak ilyen: hangos és bánatos sírást szülhet…De a Fülgyulladás is hasonlóan komolyan megoldandó feladat a családok életében. Nagyon klassz történet aLakodalom közeli rokon esküvőjén részt venni, az az egyik legnagyobb buli. Hasonlóan kedves történet a Tábortűz amelyben a szülői szeretet annyira érződik…A Sikló Bartos Erikára jellemző írás, eddigi könyveiben mindig elvitt valahová kirándulni, most is – a Budai Várba. És talán ebben a kötetben az Alagút a kedvencem: ebben minden benne van: szeretet, kedvesség, tanítás, okulás, áldozathozatal, és engem meghatott…
Szóval kövezzetek meg, mert Bartos Erika könyve tetszik nekem…
Ajánlott bejegyzések: