Luigi Garlando: Kezdőrúgás (Gól 1.)
Kedves könyv, jól induló regénysorozat. Szimpatikus az, ahogyan Gaston Champignon Úr önzetlenül segítségére lesz Tomminak, majd az egész összeverbuválódó focicsapatnak. Érdekes társítás: az egykor sikeres focista, ma sikeres séf a vendéglőjében, társadalmi munkában meg gyerekek támogatója. Hasonlít a Vad Foci bandák sorozathoz, de vhogy ez kedvesebb, mert bár, természetes, hogy ha két egymással szemben álló banda szerepel egy regényben, akkor az egymás elleni harc és küzdelmek természetes velejárói egy ifjúsági regénynek, de itt mégsem „vérre menőek” ill. a másikat megalázóak a szó-, és egyéb párbajok. Tetszett Tommi belső vívódásának bemutatása, egyéni fejlődése, magába és jövendő csapatába vetett hitének tükröztetése, édesanyja támogatásának ábrázolása, a csapatszellem fontosságának hangsúlyozása, és tetszett, hogy a felnőttek is fontosnak tartották a gyerekek problémáit.
(Lehet, hogy inkább ezt a sorozatot folytatjuk pár másik kötettel, mint inkább a Vad Foci bandát.)
Tetszett még a sajátos szerkesztés/tipográfia – az, hogy a regény fejezeteibe be-beékeltek egy-egy helyen egy oldal, fél oldal, vagy egy soros képregényt a regény egy-egy rövid epizódjáról, mozzanatáról.
Ajánlott bejegyzések: