Constanza Droop: Az éjszaka (Scolar mini 10.)
Azért hoztam haza a könyvtárból, mert a kicsi fiam által megrendeltek egyike sem volt benn… ill. azért is, mert mostanság „szörnyekkel álmodik”… (?)
Gondoltam, jó lehetőség lesz megbarátkoztatni a sötéttel és az éjszakával…
A kötet jól indul – időben és érzékszerveinkkel érzékelhető szempontokból elemzi, mikor is kezdődik az éjszaka (sötétedik, lemegy a nap, feljönnek a csillagok, a Hold, kigyulladnak a fények, s közben/v. emellett észrevétlenül is beszéltet a rajzokkal – az emberek lefekvéshez készülődnek: melyik ablakban mit láthatunk? Ki mit csinál? Miként telik az estéje lefekvésig.
Az ember tekintetében az éjszakát az alvás és a pihenés fontosságával hozza összefüggésbe, majd megemlíti az álmokat is, és (Heuréka!) „Ez mi lehet? Kapcsold fel a villanyt!” résznél eljön a gyereknyugtató „feladat” is: a sötétben a tárgyak mindig másnak és ijesztőnek látszanak a valóságostól… Valahogy idekeveredett a fényvisszaverős kissrác is – de csak „valahogy”, mert nem tudom az alváshoz és pizsamához kötni – valahogy lóg a könyvben és olyan, mintha ide tudták volna bepasszírozni…
Mókás egyébként, hogy felteszi a kisgyerekeknek a kérdést: Te mi vagy pacsirta vagy éjjeli bagoly?"
Aztán a folytatásban az állatok veszik át a szerepet: ez érdekes, mert összeszed pár állatot, akik tőlünk, emberektől eltérően alszanak (loval állva, denevérek nappal fejjel lefelé, a halak nyitott szemmel, mert nincs szemhéjuk, ), ill. hogyan készülnek az állatok a lefekvéshez?
Végül ismét mi, emberek következünk: annak ellenére, hogy az éjszaka az alvásé, vannak olyan emberek, akiknek éjjel fel kell lenniük, ébren kell lenniük – mert ők dolgoznak – így pl. az orvos, a pék, a nyomda, a posta, tűzoltók, rendőrök, éjszakai műszakosok a szalag mellett, kórházi dolgozók. Vagy akár azok, akik az este idején szórakozó embereket „szórakoztatják” (színészek, előadók, zenészek) ill. kiszolgálják, mint pl. a taxisok, buszvezetők, pincérek, bárpultosok, jegyárusok, újságárusok, rendőrök, mentősök… stb.
Jó kis könyv ez is. De most hiányérzetem maradt.
Bár ott van az esti mesét felolvasó apu és nagyon jópofa jó éjt puszija…
azt hiszem, azt hiányoltam, hogy mi történik a szűkebb környezetünkben:a családban este, éjjel – hazaérkezés, vacsora, beszélgetés, fürdés, fogmosás, esti mese tévében, a felolvasás mondjuk benne van, de sehol egy anya pl. – ezeket közelebb tartom az ajánlott korosztályhoz, (kétéves kortól ajánlják) – ugyanakkor a belső óra, a bébi hordozókendőben szundikál, ill. az alvajáró benne van, meg a láttatni magadat a sötétben – fontos dolog, igaz, de a fokozatosságot hiányoltam az ismeretközlésben.
Ajánlott bejegyzések: