Andrea Erne: Repülőtér (Scolar mini 1.)
Felfedezős, és abszolút korrekt, még frissek a valódi élményeim a valósággal, és nem mondhatnám, hogy túlságosan eltérőek.
„Írd be anya, feltétlenül, hogy nekem az tetszik a legjobban, ahol meg lehet nézni, hogy szállnak be az emberek a repülőbe.”
(Vannak felnyitható fülecskék a könyvben, és van ez a harmonika-alakú-folyosó, vagy mi, amin keresztül egyenesen beszállunk a repülőgépbe; a könyvben amikor felnyitjuk a fülecskét, eltűnik a harmonika-külső, és látjuk sorban áramolni az embereket csomagjaikkal.)
Nekem meg a pilótafülkét felfedő félkör alakú fülféle felhajtása tetszett, de érdekes volt látni, hogyan utazunk a repülőn, miután felhajtjuk a repülő oldalát.
Az utolsó oldal „kézi-kitapintású, alakzat-felismerős-játékja” is klassz, még nem láttam hasonlót gyerekkönyvekben.
Ja, és a repülőtér aulája sem uncsi, olyan mozgalmas, hogy egy egész estét el lehetne róla beszélgetni…
Mindent összevetve jó kis böngészős könyv – és csak úgy nemmellékesen megjegyzem: minden elismerésem azok előtt, akik ezt az egész repülőgép-dolgot felfedezték, kitalálták, kivitelezték, megvalósítják, és nem pánikolnak azt vezetni: megtanulják és kész: pilóták. Hát milyen nagy dolog ez!
Ajánlott bejegyzések: