Lackfi János: Paradicsomleves betűtésztával - Etetős versek a menzáról
Az alcímet olvasva, szerettem volna menza hangulatot idézni, amellett, hogy vmi verset is találok a fiamnak az iskolai szavalóversenyre… ez utóbbi nem sikerült…
Ám a menzahangulat számomra nem lehet teljes a Stefánia vagdalt főtt krumplival és a rizses húúús nélkül!!!
Anyukám viszont boldog lenne, mert az ő kedvencét megidézte Lackfi, a Paradicsomos káposzta versével… – ami egy (amúgy idegesítő) szójáték, és olvasása közben a „Jóemberek-hovamentek-rumba-rumba-centrumba” reklámszlogen forgott a fejemben…
Egyik kedvencem a Kakaós csiga a ritmusával elragadott, szinte, mint egy hipp-hopp szám – csak az a kacska rím a végén, az a rím, az a kacska, az, ne lenne! (és mióta van a menzán ilyen?)
Tetszett még, mert nagyon kifejező a Tojásleves, csak a koncepciót nem értem, miért keveredett át a vers a vége felé eszperente nyelvre?
Másik szimpatikus, a Tökfőzelék a sztorija is tetszik, és igazi menzahangulatot idéz, mert mi is hasonló mozdulatokkal illettük szegény fogást…
A Tepertő is egyfajta menzareggeli – de beletörhet a fogunk, mint a rímeiben egyszer-kétszer itt is előfordul…
A másik kedvencem – na, nem a menzán, hanem Lackfitól – a Főtt hús meggyszósszal nekem annyira tetszett a ritmusa, a játék a szavakkal, játék a ritmussal, és számomra ez a játékosság Weöres Sándor Száncsengő versét ill. ritmusát idézi.
Azt hiszem, ez a vers a kötet csúcsa…
Nem tudom, hogy tetszett-e a kötet, – sajnos, verset nem találtam belőle a szavalóversenyre, sajnos, a menzán nem tökéletesek a kaják, mint ahogyan ezek a versek sem azok, és sajnos az is, hogy Palacsinta na, az sosincsen a menzán… na meg a Mákos tésztán sincs elég mák sosem… :-(
Hát ez van, csak a Körözött meg a Sóska…
Ajánlott bejegyzések: