Simó Sándor: Franciska vasárnapjai
Nagyon tetszett. Azt hiszem, elsősorban a stílusa. Komoly, sőt komor témáról és időszakról látszólag könnyed stílusban, se semmiképp nem elbagatellizálva a forradalom jelentőségét ill. az utána kezdődő nevelő célzattal nyíló táborokban lezajlott folyamatok tényét. A stílusra az a hétköznapi adomázós-mesélős elbeszélés jellemző, amely annak az embernek a sajátja, aki már túl van ennek a korszaknak a nehezén, „megjárta a hadak útját”, akit már semmi nem lep meg és ebben való meggyőződését ezzel az iróniával tűzdelt, beszélgető stílusban fejezi ki, ill. az őt körülvevő helyzetekre nem elkeseredetten, kiégve, hanem inkább élccel, enyhe keserédes humorral, esetleg öniróniával válaszol.
Sokszor az volt az érzésem, hogy nem is az elbeszélő mesél, hanem ez az elbeszélő nagyon is az egyik szereplő – Groh Lajos. Számomra – és ez most nem vesz el Franciska főszereplő voltából – ő is a főszereplő. Higgadtságával, erős, szilárd jellemével, emberségével, udvariasságával közel került hozzám alakja. Franciska is szimpatikus, de egyszerű, elfogadó egyéniség. Elfogadja és nem kérdőjelezi meg az őt körülvevő helyzetet, korszakot, történelmi időszakot, ideológiát, szerepeket stb. A regény vége felé már hébe-hóba tesz fel kérdéseket Lajosának, de nem eleget. Későn kezd el érni, felnőni, és meglehet már annyira későn, hogy a kérdések feltevésével is elkésik. Mikorra tisztázódhatnának benne apró jelenségek, amelyek motoszkálni kezdenek benne belülről, akkorra késő – felszámolják a tábort, szabadon engedik az embereket. Nem kap választ senkitől, mert már megszűnik az a hely, ahol esetleg még válaszokat kaphatna.
A baj nem csak az, hogy nem tette fel a kérdéseket, amelyekre kapott válaszokkal esetleg felnyílhatott volna a szeme, arra, hogy téves ideológiát szolgál, hanem az is, hogy ez nem fenyegetés és félelem miatt nem tette, hanem mert egyszerűen fel sem merült benne, hogy ez e rendszer nem megfelelő, téves, hibás, nem megengedhető eszközökkel dolgozik/működik. Az apró jelek (a sebesre vert fogoly, az egyik napról másikra lecsukott felettes vagy elvitt szomszéd) sem ingatják meg. Nyíltan kivehető a könyvből, hogy nem a rendszertől való félelmében hallgatott, hanem mert így volt kényelmes, zavartalan az élete. Franciska mentségére szolgál, hogy ő így jól érezte magát, öröme, „szabadsága” így is megvolt – egyetlen vágya, Lajossal zavartalanul együtt lenni – teljesült, és neki ez elegendő is volt.
Szimpatikusnak szimpatikus volt Franciska, sokszor Angi Verát idézte, de a Lajos, még idős korában is fiatalabbnak tűnt felfogásban és gondolkodásban, mint Franci.
Tetszett a könyv és úgy érzem, alkalmas volt arra, hogy október 23-áról megemlékezzek…
Az asszonyok közül soha senki nem adta fel a szabadulás reményét, mégis, éppen mert fogságukat nem magyarázhatták meg logikusan, ok szerinti összefüggések segítségével, szabadulásukat sem képzelték el másképpen, mint ésszerűen megmagyarázhatatlan távoli és ismeretlen dolgok csodálatos következményét. Az is lehet, hogy a szakadatlan reménykededés maga a csoda, a remény, hogy kell legyen az eszmék szülte rendszer embertelensége fölött valami olyan érvényes rend, amely a kizökkent világot, ha nem is egyszerre, de apránként visszaterelgeti egy barátságosabb kerékvágásba, amelyet a többség igazságosnak, a kisebbség elviselhetőnek és talán mindkettő emberi méretűnek érez.” (p.202.)
„Nemhiába mondta a bölcs Zollner Magda: A reményhez is hozzá kell szokni, s a szabadságot is meg kell tanulni, meglássátok, az sem lesz sokkal könnyebb.” (p.204.)
„Könnyű annak, aki csibész, annak könnyű, az ugyanis mindig tudja, hogy miért rúgják seggbe!” (p.210.)
@Emmi_Lotta Olvassuk a Rakéta Regénytár (Ra Re) köteteit! kihívására olvastam – ez volt a 3. kötet.
Ezekkel együtt: http://moly.hu/konyvek/graham-greene-a-tizedik/tag?user[id]=15056
http://moly.hu/konyvek/richard-brautigan-gorogdinnye-edes-leveben/tag?user[id]=15056
Ajánlott bejegyzések: