Marliese Arold: Szellempark – A titkos ajtó
Hát engem nem ragadott magával – meglennék nélküle… nincs egy jó ötlet benne.
Nem izgi volt, hanem egyszerre félelmetes. A kisfiam el is kezdte a sírást, mert ijesztgetik a nagyok, hogy jön ez a szellem, az a rém, amaz boszorkány…
Biztos azért vagyok nagyon kritikus, mert haragudtam az eseménytelenségért és a félelemkeltő helyzetektől.
A kisfiam biztosan jobbra értékelné, de én 3 csillagnál többet nem ítélek meg….
Jó ötlet volt a Cerberuszparittya – de hát un-do-rí-tó…és kicsit a zsupszkulcsra ill. hoppanálásra emlékeztet a HP-ből… és a védőgemma is tetszett volna, ha többet is tudtam volna meg róla…
Most bekeveredtem, én eddig rossz lényeknek gondoltam a lidérceket, erre azt találom olvasni, hogy a lidércek „veszélytelenek. Hatalmuk a gondolat erejéből áll. Nem harapnak, és nem köpködnek, csupán megsokszorozzák a belső félelmeket, s visszaültetik a tulajdonod fejébe.”
Nem volt annyira meghatározó, hogy még egy könyvet olvassak az írótól, sem a sorozat könyveiből.
Ajánlott bejegyzések: