Tóth Krisztina: Az árnyékember
Én igazán kedvelem Tóth Krisztinát, de ezzel a kötettel, ill. pontosabban több verssel ebben a kötetben nem tudtam mit kezdeni. Egész egyszerűen nem értettem.
Volt a versek között néhány, aminek a hangulata megérintett, meglepődtem, amikor elsősorban inkább hangulatot ébresztettek bennem, mint a szavak hatottak értelmemre…
Ezek: Hajónevek – http://moly.hu/idezetek/51565
Ősz – http://moly.hu/idezetek/51566
Ellentétes irányú metrók.
A Jóslat c. vers utolsó két sora pedig jó sokáig bennem/előttem marad:
"Mint megszidott osztály, álltak kint szemlesütve
a kiégett földeken a napraforgók."
@korkata Olvassunk Tóth Krisztinától c. kihíváshoz 2.olv.
Ajánlott bejegyzések: