egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Gyermekrajz - Ősképünk: a Nap

Ősképünk: a Nap Népünk számára a Nap, csak úgy, mint a minden tavasszal életre fakadó és minden ősszel a földben elhaló búza, a közénk születő Istent idézi meg. Egyúttal fontos hangsúlyozni, hogy egyistenhitű népünk a Napot soha nem imádta, hanem áldott­nak tartotta, a Jézust idéző szerepe okán. A kisgyermek tudásában is a Nap több, mint kerek sárga égi tányér. Sugárzása áthatja a teremetett világot, betölti az eget, a földet és a házat is. A világ min­den táján ezzel a Nap-képpel születnek a gyermekek ma is; erről tanuskodnak a gyermekrajzok is. Mielőtt azonban rátérnénk a gyermekrajzok Napjaira, ejtsünk néhány szót a Nap kozmikus szerepéről és népi ábrázolásairól, amelyek fő vonásai a gyermekrajzokban is visszatükröződnek.

Írás: A Nap arca a gyermekrajzokon >>>

Összeállítás Molnár V. József írásai alapján, A Nap arca - a gyermekrajzokban

Aki szereti a Napot, annak megmutatja az arcát; s a természetben élő ember, s a kisgyermek, rajongásig szereti őt. A gyermek számára a Nappal jelölhető a fénnyel teremtő Isten, aki személyes és barátságos. Ezért rajzai többségén a Napnak arca van, s ő adja életét, fényét, kedvét, arcát az embernek is... 

Írás: Ősképünk: a Nap >>>

1.rajz
Sok rajzon a Napnak keze s lába támad, emberlénnyé válik, virágarcú személlyé (1.ábra). Előfordul azonban az is, hogy a rajzoló gyermek a Napot szálkás indulattal eltünteti, vagy korlátozza „erejét”, hatását. Ez általában a rossz gyermek-apa viszonyra utal.
2.rajz	A Nap óhajtása A fönti fényt, a teremtő aranyát keresi minden gyermek. A Napig sze­retne szárnyalni, hogy lehozza ő is a fénymagot. Ezért akár létrát, gyöngyfűzért indít hozzá a föld köldökétől, vagy zsiráffá nyújtja a ló nyakát, hogy elérje a Napot. Más rajzokon lepkék serege és a ház kéményének füstje igyekszik a Nap felé, vagy épp a gyermek emelkedik a Nap magasságába, hogy akár csak népmeséinkben, betekintést nyerhessen a „fenti” világba. Ez a legteljesebb vágyakozás az életre, a szellemi töltődésre, a felnövekedésre. (2. rajz)
Nap és pötty A Nap és a pötty a kisgyermek belső tudásában feltételezik egymást. A Napban magok laknak, a minden élet magja, fénymagok. A fönti fényes sugarával és küldötteivel, a madarakkal küldi a teremtő, termő magokat a katicabogárnak, lepkének, fának… (3. rajz)	3.rajz
4.rajz	Apa és én 6 éves kisfiú rajza édesapjával való kapcsolatáról vall. A gyermekrajzok tájolása szerinti apa oldalon áll édesapja, a kép közepén meg a fiú. A kép “hátterét” a lenyugvó Nap adja, melynek fénye az eget színezi és a földi virággal szinte egy egységet alkot. Az arcba véletlenül húzott vonalból, ég felé szálló lufi lett. (4. rajz)
A Nap földi kedve A gyermek belső tudásában is a Nap, földi környezetben, virágban testesül. Számos gyermekrajzon a Napnak virág­arca adatik, s a virágnak naparca van. (Népi szer­ves műveltségünkben ezt az ősképet őrzi a kalotaszegi szár­nyas Nap is.) A gyermek­rajzokban a Nap sugarai vé­gét bimbók, rügyek, virágok díszít­hetik, Napteremtett szir­mok ö­vezhetik. Teremtő és te­rem­tett egysé­ge valósul meg eképpen, ok és okozat teljessége mindez,a látszólag különvalók szerves egységének képjele. (5. rajz)	5.rajz

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2008. nyári (II.évf. 2.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2009-03-31.

A Nap kozmikus útja

A Nap útja, akár egy kerek esztendőn belül, akár annak kicsiny másában, egy-egy napban nézzük, a földi életet meghatározó, törvényt adó kozmikus utat jár be, amely négy részre tagolja a téridőt. A téli napfordulón (Karácsonykor) születik a Fény (Jézus), amely a tavaszi­ napéjegyenlőség idején (Húsvétkor) lép diadalútjára. Ekkor sarjad a vetés is, és ekkor ünnepeljük az Új Életet. Csúcs­pontra az aratás idején (Sarlós Boldogasszony napjával) lép. Az őszi napéjegyenlőség idején (általában Mihály hetében) vetik újra a búzát, amely a földben elrejtve, a téli elcsendesülő, „leszentülő”, újraszülető állapotra készül. A Napnak ez az isteni eredetű sze­repe alkalmassá teszi arra, hogy megidézze az érettünk emberré lett Istent. Ugyanezen jelentéstartalmat hordozza a négybe tagolt korondi tányér motívuma (1.ábra).

Szárnyas Nap

A szárnyas Nap a Kos világhónapjában a pun, az egyiptomi, a hettita, a szír, az asszír, a babilóniai műveltségben jelenik meg (2. ábra). Azon a vidéken ahol ezek a műveltségek kialakultak, ma már hiába keresnénk, de Kalotaszeg népe a mai napig őrzi e jelet. (3. ábra). Szinte valahány hímzésen, faragáson, de a bőrmunkákon is megtalálható az ősi szárnyas Nap, a tavaszi megújulás jele, amely az életnek, a léleknek, a fénynek a jele. A virágot őrző kör tetején a kettős-spirál a kitárulkozó fényre, a húsvétra utal. Ez a Kos jegy jele. A két spirál közötti forma: a fény pártája a tavaszi napéjegyenlőségkor diadalútjára induló Napról „beszél”. A napút íve ez. Az összetett jel közepén a Nap virágként jelenik meg.

Nap és virág

A régiek szerint a virág, a Nap földi kedve. A kerek esztendőben a virág mondja el, hogy formájával, színével, illatával, hogy mit kér, mit parancsol a fönti fényes. A tél végét, a kora tavaszi Nap alig-erejét a hóvirág szűzi fehérséggel, csendes meghajlással mondja el. Pünkösd szárba szökkenő kedvéről a pipacs tűzpirosa ad hírt. Az érlelő nyári Nap gazdagságát színekben, illatokban tobzódó virágokban van jelen, míg a késő ősz halálra készülő bágyadt fénye loncsos, busa, keserű illatú és fakó színű krizantém. A telet a fás ágú és törzsű, apró kék virágokat hozó szikár levelű, szúrós illatú rozmaring mutatja meg, ami istenfa szerepű volt, mivel örökzöld fajta s télen virágzó. Ő közvetíti a fényt a karácsonyt övező napokban...

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2008. nyári (II.évf. 2.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2008-08-21.

Forrás: http://lurkovilag.hu/index.php?c=111