egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Gyermekrajz - Ég és Föld között, Isten tenyerén- Emberábrázolás 3-7 éves kor között

Ég és Föld között, Isten tenyerén- Emberábrázolás 3-7 éves kor között A földi életnek rendje van, ami mai világunkban felborulni látszik. A kerek esztendő legjelesebb napjait is beárnyékolja a munka, a saját időnkkel sem rendelkezünk többé, hanem csak magunk előtt kergetjük a perceket… A népi szerves műveltség elhagyásával nagy tudástól estünk el. Magyar népünk csodálatos nevekkel illette, és népmeséibe beleszőtte a minket fentről őrző csillagokat, hiszen Isten fényírásának tartotta azt a mennybolton, ami utat mutat a földi élet során.

Történjék pedig bármi is a földön, a csillagos ég őrzi számunkra a teremtett világ rendjét, csak olvasni kéne tudnunk üzenetét. Az égi csillagokon túl van azonban egy másik „közvetítő” is, aki által az életet adó fény és tudás újra és újra eljuthat hozzánk.

A régi világ „csillagnak” is nevezte őket: a gyermekeket. A gyermeket, aki fényt hoz, és aki a régiek szerint hét esztendős koráig még Isten tenyerén él, és csak ezután „érkezik meg” teljes egészében a földi világba. A gyermek, aki játszik és rajzol. Játékain és rajzain keresztül az Isteni rendhez nyúl vissza, azáltal rendezi, gyógyítja lelkét, és ha nyitottak vagyunk rá, környezetét. Csak arra ügyeljünk, hogy ne szakítsuk szét gyermekeink idejét sem, hanem tanuljunk tőlük, játékaik, beszédeik és rajzaik által.

A következőkben egy kisfiú emberrajzain keresztül nézzük végig annak lépéseit, hogy a gyermekrajzok emberábrázolása szerint hogyan „érkeznek le” a földre csillagjaink, a gyermekek.

A rajzokon két dolgot figyeljünk meg!

• Milyen arányban rajzolja a gyermek a test egyes részeit? A fej a szellemiséget, a törzs a lelkiséget, a láb a testiséget jelöli.
• Hogyan helyezi el a gyermek saját magát, környezetéhez viszonyítva? (lebegő alak, kitárt kezek, stb.).

Hároméves gyermek emberrajza Az anyai gondoskodásban lebegve. A háromévesen készített rajzon az emberalak a teljes lapot kitölti, szinte légüres térben való lebegést idéz. A test arányait tekintve a fej a leghangsúlyosabb. Az egész testet az anyai gondoskodásra, védelemre utaló fészekből formálja.

Négyéves gyermek emberrajza Fellegekben Az emberalakot már könyezetében ábrázolja. Pontosan jelölésre kerül már az ég és a föld, illetve az azokat összekötő égigérő fa. A test elhelyezését illetően a fej még magasan, a fellegekben jár, a felhő kékje színezi az egész testet. Az arcon már megjelenik a szem és a száj, de a test fészket formázó jellege még megmaradt.

Ötéves gyermek emberrajza Kitárt karokkal Ég és Föld között Mosolygós arccal, kitárt karokkal, napsugaras ujjacskákkal Ég és Föld között. Az égből pottyant közénk? Vagy épp a Nap felé repül? Létsíkjának legtermészetesebb közege még az Ég és a Föld között van. Szabadon „közleke dik” e kettő között. Ruhája a szivárvány minden színében pompázik, míg vékony kis lábacsakái épp csak kilátszanak a ruha alól.

Hétéves gyermek emberrajza Itt vagyok! A lábak már a földön, de még mindig a mosolygós arc, mellkas és az ölelésre tárt kar a meghatározó. Biztos háttérként vörösen fénylik a Nap, amelynek földi mása, a virág, megjelenik az emberalak mellett.

Minden kedves érdeklődőnek ajánljuk Molnár V. József „Ég és Föld ölelésében” című könyvét!

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2009. tavaszi (III.évf. 1.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2011-06-29.

Forrás:http://lurkovilag.hu/index.php?c=1031