Száraz Miklós György: Az Ezüst Macska
ez a stílus – gyönyörű…
ezek a választékos, történelmi régmúltat idéző szavak – magával ragadóak
a regény közepe környékén azt éreztem, hogy eggyé válok a szavakkal, és ez az azonosulási igényem végig fennmaradt – ez egy megmagyarázhatatlan, átadhatatlan jó érzés bennem, azt hiszem, még nem igazán éreztem hasonlót
eggyé váltam a könyvvel, a történettel, a szereplőkkel - vannak kedvenceim közülük, kedves történeteim
én voltam a szavak
emlékeztetett Márquezre, felidézte bennem Vámos Apák könyve olvasása alatt átélteket/átérzetteket
nem ismertem Száraz Miklós György stílusát, nem ismerem Száraz Miklós Györgyöt – de azt hiszem, sokkal közelebb tudott kerülni hozzám ezzel az egy elolvasott könyvével, mint Márquez bármennyi elolvasott könyv után juthat…
Csodás volt átérezni azt, amit olykor, egy-egy szereplő epizódját olvasva átéreztem…
Tudom, ez most semmi konkrét, de azt hiszem, ennél jobban nem tudom megfogni…
Szívesen újraolvasnám, olaszul is…
Ajánlott bejegyzések: