Bihari Viktória: Tékasztorik
Köszönöm a sok magyar valóságból szavakra átrendezett kisfilmeket – annyira el tudtam a szitukat, szereplőket képzelni magam előtt…
Icus haláli, Öcsi, az apukád szintén…ja, és a postás is…
A leginkább a halászléfőzős buli emléke marad meg, mert a családtagjaim közt vannak gumisműhelyben dolgozók, és hát, hangos, nevetésekkel, röhintésekkel, hahotázásokkal, röhögésekkel stb. teli felolvasásokat tartottam, és kértem, számoljanak be a jellegzetes párhuzamszereplőkről, tipikus párhuzamtörténeteikről…
Ja, és ami csúcs – az „Édzsi sztárz” egy érettségire készülőtől… na ezen kiakadtam…
Az elején nem volt vmi szimpi a szerzőnő, az első oldalakat olvasva, de aztán folyamatosan oldotta a hangulatomat, és szívesen nevetgéltem a buszon hazafelé, és nem zavart, ha hangosan kacarásztam – min. 3 fő mindig megnézte, milyen könyvet tartok a kezemben, amitől könnyeim csorognak a nevetéstől… Jól éreztem magam olvasás közben…
És a másik, megnéztem Bihari Viktóriát a neten, kugliztam róla képeket, és hát helyes csaj, na, semmi súlyfelesleg…úgyhogy nem is igaz az a 85 kiló… ez csalás…:-D
Köszönöm a vidám perceket, mert valóban feledhetetlen és könnyed 30perceket nyújtott egy-egy fárasztó munkával és munkahelyi problémákkal teli nap után…
És @Chiara – neked is köszönöm, hogy utazóvá tetted és így eljuthatott hozzám is.
Ajánlott bejegyzések: