L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló (Óz 1.)
Ez a könyv nekem igazi pozitív csalódás. Kislány koromban nem olvastam, sőt, nagy ívben kerültem – a mikor a tv-ben adták, akkor is elkapcsoltam – vmiféle viszolygással teli félelem lett rajtam úrrá.
Nem is olyan régen pillantott rám egy antikvárium polcáról, hát hazahoztam, most pedig elolvastam, ill. felolvastam a gyerekeknek.
Nagyon tetszett, és nagy kár, hogy nem előbb tettem.
Szép a fordítás is – biztosan ez is hozzátett ehhez az élményhez.
Úgy gondolom, tök mókás dolog lehetett a mumpicok földjén élni, milyen fájdalmasan szomorú a porcelán csecsebecsék közt, és milyen biztonságos, kiszámítható Smaragdvárosban. Szép és kerek történet a mesén belül a Madárijesztőé, vagy a Bádog Favágóé (idegen volt hozzászokni ehhez az elnevezéshez a Bádogembert ismerve), talán az ő története a legszebb. És olyan kedvesen egyszerű és gyermeki dolog volt Dorothy viselkedése: önzetlenül segíteni mindenkin, akivel útja során találkozik… meg a kis csapaton belüli szerepelosztás – mindenki abban segít, amiben tud – szó, ill. felszólítás, kérés, egyéb nógatás nélkül. Az is érdekes volt, hogy szinte egyszerűen eljutottak Smaragdvárosba, de onnan sokkalta bonyolultabb volt a hazatérés, mint gondoltam volna – azt hittem, végeztek és kész – de az igazi kalandok még csak azután kezdődtek. A feladat, amit viszont teljesíteni kellett szegény Dorothynak, nem gyerekszívnek és léleknek való – megölni, már magában bonyodalmat jelent, főleg egy szimpla, egyszerű, hétköznapi kislánynak – nem egy tündérmeséből származó, varázseszközökkel felszerelt legkisebb szegénylegényről van szó – és örültem, hogy a gonosz Nyugati Boszorkány kiiktatása is inkább az észről, mint az erőfitogtatásról szólt…az én természetemhez túl harsányak voltak a Szárnyas Majmok is – de mindent összevéve, tetszett ez a mese, és azt hiszem, még újra fogom olvasni.
…csak azt nem értem, hogy mért tartott ennyire hosszú és főleg lehetetlen dolognak Kansasba hazaérni…na, és az is felmerült bennem, hogy mi alapján fektettek annyi reményt a szélhámos Ózba? Valahogy ez nem jön össze nekem – vagy talán ez egy tanulság a gyerekeknek, hogy ne bízzanak meg olyan simán bárkiben? Milyen simán és gyorsan kereket oldott…
(én mégis azt gondolom, hogy álom volt ez csupán)
A rajzok pedig ismét visszavittek a gyerekkoromba… Zsoldos Vera rajzai.
--------------
Pénteken egy egyetemi előadáson nagyon érdekes értelmezését hallottam az Oz, a nagy varázslónak. Utánajártam a dolognak, és a híres közgazdász, makroökonómus, N. Gregory Mankiw tankönyvében is olvashatunk a gyermekkönyv közgazdasági interpretációjáról.
Az ún. Szabad Ezüst mozgalom a XIX. század végén volt aktív az Egyesült Államokban. Ekkor (1880 és 1896 között) az általános árszínvonal 23 százalékot esett. A defláció jól jött a főleg északi hitelezőknek, és kedvezőtlenül érintette a déli és nyugati farmerokat, akik az adósok voltak. A probléma megoldására javasolták az aranystandard felváltását egy bimetalista rendszerre, amely azt jelentette, hogy egyidejűleg két fém tölti be a törvényes fizetőeszköz szerepét. Ezáltal növekedne a pénzkínálat, amely fékezhetné a deflációt.
Az ezüst központi témájává vált az 1896-os elnökválasztásnak. William McKinley, a republikánus jelölt az aranystandard fenntartása mellett állt ki, míg a demokrata William Jennings Bryan a bimetalizmus mellett kardoskodott. Baum könyve az elnökválasztás után született, a történetét tudjuk (főleg a molyon), ezért ezt nem részletezném. Dorothy három barátja a közgazdasági értelmezés szerint a madárijesztő = farmerek, bádogember = ipari munkás, az oroszlán = William Jennings Bryan. Négyen követik a veszélyekkel teli sárga téglával kikövezett utat, azaz az aranystandardot, annak reményében, hogy rálelnek a varázslóra. Megérkeznek Oz földjére = Washington, ahol mindenki zöld szemüvegen keresztül (pénz) nézi a világot. A Varázsló = William McKinley, aki csak ámítja a népet. Dorothy gondjai akkor oldódnak meg, amikor rájön ezüstcipellője (nem rubin, mint a filmben!) varázserejére.
1896-ban a republikánusok nyerték meg az elnökválasztást, az aranystandard érvényben maradt, de az infláció is elérkezett. Új lelőhelyeket fedeztek fel világszerte, fejlődött az aranykitermelés eljárása, amely a pénzmennyiség és az árak növekedéséhez vezetett.
|közgazdaság
http://moly.hu/karcok/175515
Ajánlott bejegyzések: