Dávid Ildikó (szerk.)-Szántó Gábor (szerk.): A világ gyermekei
A könyv nagyon szép – szellős, alapvetően nagy rajzokkal – végigveszi a világ különböző tájegységeit, földrészeit, és onnan válogat 20 helyszínt, amihez kapcsolódóan A4-es méretű rajzokkal és rövid szöveggel tájékoztat az ott élő gyerekekről. Milyenek külsőre, hol laknak (pl. igluban az eszkimók, izbában a vidéki oroszok), hogyan öltöznek, mit viselnek, pl. a japánok kimonót, hindu nők szárit, az Andokban meg poncsót, de emellett rövid szöveges tájékoztatást ad arról, hogy mit esznek (pl. japánok szusit, hinduk chapatit, oroszoknál a kaviár vagy a blini, ill. hogy a teázáshoz a szamovárból kérik a forró vizet, természetesen szerepel benne a five o'clock, a pizza, mozzarella, spagetti, olivabogyó és a paella is, talán ezek már ismerősebben csengenek a gyerekfülnek).
Egy-egy fő ünnepet is megjelöl a könyv, pl. a kinai újévet, és az ahhoz tartozó papírsárkányt, vagy Szent Iván ill. Szent Luca napját az északi népeknél, a pinata-t Közép-Amerikában; egy jellegzetes sportot is megemlítenek, tényleg csak pár sorban – a kis gyerekeknek szerintem ez éppen elég, hisz nem biztos, hogy elsőre megjegyzik, hogy van olyan, pl. hogy kendó – de azt talán igen, hogy bambuszbotokkal űzik. Felhívják a figyelmet olyan apró, de lényeges különbségre, hogy az indiaiaknak semmi köze az indiánokhoz, vagy hogy piramisok nem csak Egyiptomban léteznek, vagy hogy a kínaiak inkább pálcikával étkeznek, nem pedig késsel villával, mint mi. Pici kultúrinfókat is csepegtet, pl. hogy a ma oly gyakran használt tűzijáték már milyen régi múltra tekint vissza, és hogy az árnyékszínháznak Jáva volt az otthona, és hogy a szörföt a polinézek találták fel. De akár az öreg kontinens bővelkedik legendákban (Loch Ness-i szörny, Artúr király kardja), vagy a bikafuttatás, velencei, vagy riói karnevál, de nem maradhatnak ki a felsorolásból az öreg Sam bácsi értékei sem: hamburger, baseball, rögbi, pop corn, mogyoró, Halloween és a Szabadság-szobor sem. De pl. megtanítja tájhoz, néphez kötni a lámát, pandát, kengurut, papagájokat, pánsípot, dudát. Afrikában elvisz a maszájokhoz, a Szaharába, vagy a kuszkusz hazájába. Végül a maorikhoz és a bumeránghoz, Ausztráliába.
A könyvnek az az értéke, hogy bár az alapinformációkat tartalmazza, nem terhelve tanít, hanem rajzokkal orientál, és rövid, tőmondatokban osztja meg a gyerekolvasókkal az ismereteket, s közben felnyitja a szemüket arra, hogy bár az emberek egy faj, mégis milyen sokfélék, színesek, különbözőek.
Nagyon gazdag információkkal telített, színes – értékes könyv.
Ajánlott bejegyzések: