J. D. Salinger: Franny és Zooey
Nekem örök rejtély ez a könyv, örök dilemma, örök fejtörés, örök gyöngyszem.
Piciny könyvecske, kézbeillő, és onnan nem szívesen kiadó...
Eleinte azt hittem, hogy sok süket, sznob, magával nem tudni mit kezdő fiatal problémái fognak a nyakamba zuhanni...á, nem... sokkal mélyebb ez a könyv annál. Olyan problémát feszeget, ami nem hiszem, hogy sok fiatalt foglalkoztat manapság...vagy talán mégis?
Nagyon alapvető kérdéseket tesz fel a könyv, és mintha nem is könyv lenne - boncolgatja, körüljárja azokat fura irodalmi formában: beszélgetést olvashatunk magunk előtt - a szememben ennek olyan hatása volt, hogy én mindvégig ott éreztem magam a beszélgetésben, mint résztvevő, de sajnos igazából részt venni, reagálni, válaszolgatni nem tudtam...
Leginkább Franny alakja tetszett, ő áll hozzám a legközelebb, anya is nagyon aranyos, bár azt hiszem, sok gyereke volt, és túlságosan kivonta magát az életükből, pedig anyai szíve nem ezt súgta neki - hét gyerek, az nagyon sok, még ha kettő már el is ment közülük - úgy még több is... azt hiszem, ha jobban részt vett volna - nem hárítják el a gyerekei ennyire. Franny különös kincsre lelt, bár nem tudni hova akart eljutni ezzel. Jó lett volna az elején tisztázni, de lehet, hogy menet közben alakult ez így... jó dolog volt, hogy ennyire elhatározott valamit és arra törekedett, hogy az meg is valósuljon...
Zooey - akinek a nevétől falra mászok, mi e fenéért hívnak egy fiút lányos névvel??? Nekem a Zoé - lánynév - és nagyon zavar, hogy itt a Zakariást - Zek-et pótolja... nagyon nehéz volt azonosulni egy férfi/báty alakjával.
Nagyon jó volt részt venni a beszélgetésükben, még ha nem szólhattam egy árva szót sem...
Zooey rendkívül intelligens, és baromira jól megfogalmazza az Isten-problematikát, Istenért vagy magunkért vagy más más egyébért imádkozunk?
Nagyon tetszett még a Zooeyból áradó mély, testvéri szeretet kifejezése Franny iránt.
Nagyon tetszettek az alap kérdésfelvetések - elgondolkodtató egy embernek mondhatni egy egész életrevaló gondolkozni valót ad...
Hogy szerettem benne lenni ebben a testvéri párbeszédben!
Hogy szerettem volna benne lenni ebben a testvéri párbeszédben!
A végére nagyon megtetszett ez a vékonyka könyvecske, és sok-sok továbbgondolandó gondolatot ébresztett bennem!
Rokonlelkeim a családtagok: _"A berendezés fennmaradó részét – minden túlzás nélkül – könyvek alkották. Jó-ha-kéznél-van-könyvek. Örökre-félbehagyott-könyvek. Hát-ezzel-meg-mit-kezdjünk-könyvek. De könyvek, könyvek, könyvek."_
@tomgabee _J. D. Salinger_ c. kihívására olvastam.
______________
Ha nem pontosan annak látod Jézust, aki valójában volt, az egész Jézus-imádat teljességgel értelmetlen. Ha nem érted meg Jézust, az imáját se értheted meg – egész egyszerűen el se jutsz az imáig; legfeljebb valamiféle szervezett képmutatás részese lehetsz.
167. oldal
És felőlem mondhatod a Jézus-imát mától kezdve akár ítéletnapig, bánom is én, de ha nem vagy tisztában vele, hogy a vallásos életben egyetlenegy dolog számít csupán, és az a világtól való elfordulás, nohát, nehezen hinném, hogy akár arasznyit is előbbre jutsz majd.
193. oldal
…) – de hát, Uramisten, ki volt még ott Jézuson kívül, ki volt, akár csak egy is, aki csakugyan tudta, miről is van szó? Egy se volt. Egy se. Mózes se tudta. Ne gyere nekem Mózessel. Nagyon derék öreg pofa volt, jó kapcsolatot tartott fenn Istenével ésatöbbi – de épp ez a bökkenő. Szüksége volt rá, hogy kapcsolatot tartson fenn. Jézus viszont tudta, hogy Istentől nincs elválás.
166
Az egyetlen, amivel egy művésznek törődnie kell, az, hogy megcélozzon valamiféle tökéletességet, méghozzá olyat, amelynek ő maga szabta meg a mértékegységét, nem pedig valaki más.
Zooey
Gondolj rá, ha már mondod azt az imát, rá gondolj egyes-egyedül, úgy gondolj rá, amilyen csakugyan volt, ne pedig amilyennek te szeretted volna. Nem nézel szembe a tényekkel. Ez az átkozott rossz szokás, hogy nem tudsz szembenézni a tényekkel, ez okozta nálad a teljes lelki zűrzavart […]
A Jézus-imának az a célja, és egyes-egyedül csak az a célja, hogy Krisztus-tudatot ébresszen abban, aki mondja, nem pedig az, hogy valamiféle helyes kis Köszönöm-Uram-Hogy-Én-Legalább-Jobb-Vagyok-A-Többieknél-zugot mutasson, ahol randevúzni lehet egy nyálasan imádni való isteni személyiséggel, aki karjaiba vesz, feloldoz minden kötelességünk alól, és gondoskodik róla, hogy minden nyomorult Tupper professzor és minden világfájdalom eltűnjön, de most aztán mindörökre.
168. oldal
A berendezés fennmaradó részét – minden túlzás nélkül – könyvek alkották. Jó-ha-kéznél-van-könyvek. Örökre-félbehagyott-könyvek. Hát-ezzel-meg-mit-kezdjünk-könyvek. De könyvek, könyvek, könyvek.
176. oldal
Belebetegedtem abba, hogy nincs annyi merszem, hogy nulla merjek lenni.
30. oldal
----------
Néha úgy érzem, hogy a tudás – legalábbis a tudás kedvéért megszerzett tudás – a legátkozottabb dolog a világon. Legalábbis a legmegbocsáthatatlanabb. – Franny itt anélkül, hogy a legkisebb mértékben is szükség lett volna rá, idegesen hátrasimította egyik kezével a haját. – Azt hiszem, mindez még nem is borított volna ki annyira, ha legalább néha-néha – mondom, néha-néha – udvariasságból, vagy mit tudom én, rutinból, legalább hozzátenné valaki, hogy a tudás csak út a bölcsességhez, és hogy a leghitványabb, a leghiábavalóbb időpocsékolás, ha nem az. De erről soha senki nem beszél. Az egyetemen még csak véletlenségből sem ejti ki soha senki a száján, hogy minden tudás célja tulajdonképpen a bölcsesség kellene hogy legyen. A bölcsesség szót szinte nem is említik soha.
Nagyon szeretek vonaton utazni. S ha az ember megnősül, sose kerül többé az ablak mellé.
Ha nem pontosan annak látod Jézust, aki valójában volt, az egész Jézus-imádat teljességgel értelmetlen. Ha nem érted meg Jézust, az imáját se értheted meg – egész egyszerűen el se jutsz az imáig; legfeljebb valamiféle szervezett képmutatás részese lehetsz.
167. oldal
Vakarj csak meg jobban egy ilyen rossz tanárt – vagy felőlem akár egy egyetemi tanárt is –, és minden másodikról kiderül majd, hogy ragyogó autószerelő vagy kőfaragó lehetett volna, ha pályát nem téveszt.
164. oldal
Bármiféle műveltség akkor lehet igazán édes öröm, ha nem a tudás keresésével kezdődik, hanem ahogy a zen mondja, a nemtudás keresésével.
64. oldal
És felőlem mondhatod a Jézus-imát mától kezdve akár ítéletnapig, bánom is én, de ha nem vagy tisztában vele, hogy a vallásos életben egyetlenegy dolog számít csupán, és az a világtól való elfordulás, nohát, nehezen hinném, hogy akár arasznyit is előbbre jutsz majd.
193. oldal
Az eredetileg hétgyermekes Glass család öt fiú és két lány. Franny második legfiatalabb sarja volt; és gyerekkorában mind a hét testvér közreműködött, aránylag elviselhető időközökben, egy rádiósorozatban: afféle kvíz játék volt ez, gyermekek részére, Az okos gyerek címmel. Az a csaknem tizennyolc évnyi korkülönbség, amely a legidősebb Glass testvért, Seymourt, a legkisebbtől, Frannytől, elválasztotta, éppen elég volt ahhoz, hogy a család valamiféle dinasztikus rangsort formálhasson magának Az okos gyerek-re; a program egyébként tizenhat évig futott 1927-től 1943 végéig, vagyis összekötötte, mondhatni, a charleston és a B 17-esek korszakát.
Légy hát jó gyerek, és add át az üzenetemet. Persze nem így, szó szerint,
hanem egy kicsit kedvesebben." Zooey, ha tudsz, légy kedvesebb Bessie-hez! Azt
hiszem, nem azért kérlek erre, mert az anyánk, hanem mert annyira fáradt lehet
már. Ha majd elmúltál harminc, amikor mindenki lassít egy kicsit az iramon."
Ha
pontosabban tudni akarod: utálom mindazokat az úgynevezett alkotó szellemeket,
akik bármiféle hajóra szállnak. És teljesen mindegy, milyen okból. Én itt
születtem. Itt jártam iskolába. Itt ütött el az autó kétszer is, méghozzá
mindkétszer ugyanabban a rohadt utcában. Az isten szerelmére, mi keresnivalóm
volna hát színészként Európában?
– Egyszer már hajat is nyírathatna, fiatalember – mondta. – Lassan úgy fest már, mint valami őrült magyar vagy micsoda, ahogy éppen kimászik az úszómedencéből.
104. oldal, Zooey (Európa, 1986)
Féltem hazamenni, féltem; persze nem attól, hogy ti ketten majd, könnyek között, a szoba egyik sarkából szép sorjában egymás után a fejemhez vagdossátok Max Müller Összegyűjtött Műveit a Kelet Szent Könyvei -ről (ami valószínűleg mazochista kielégülést okozott volna nekem). Hanem a kérdésektől féltem (sokkal inkább méghozzá, mint a vádaktól, amelyekkel illethettek).
65-66. oldal, Zooey (Európa, 1986)
A vallásos életben egyetlenegy dolog számít csupán, és az a világtól való elfordulás.
193. oldal
Ha költő vagy, alkoss valami gyönyörűt, úgy értem, hogy kell magad után hagynod valami gyönyörűt, amikor te már leléptél a színről, és egyáltalán.
21. oldal
…) – de hát, Uramisten, ki volt még ott Jézuson kívül, ki volt, akár csak egy is, aki csakugyan tudta, miről is van szó? Egy se volt. Egy se. Mózes se tudta. Ne gyere nekem Mózessel. Nagyon derék öreg pofa volt, jó kapcsolatot tartott fenn Istenével ésatöbbi – de épp ez a bökkenő. Szüksége volt rá, hogy kapcsolatot tartson fenn. Jézus viszont tudta, hogy Istentől nincs elválás.
166
Az egyetlen, amivel egy művésznek törődnie kell, az, hogy megcélozzon valamiféle tökéletességet, méghozzá olyat, amelynek ő maga szabta meg a mértékegységét, nem pedig valaki más.
Zooey
– Ne mosolyogj rám, csak arra kérlek – mondta Zooey közönyösen, és valamivel távolabb ment. – Seymour is ezt csinálta örökké: örökké csak mosolygott rám. Ez a szörnyű ház mosolyokkal van megfertőzve.
132.
Egyszerűen belebetegszem ezekbe az örökös egók-ba. A magaméba meg a másokéba. Egyszerűen rosszul leszek mindenkitől, aki vinni akarja valamire, aki valami kiválót akar alkotni, meg mit tudom én, mindenkitől, aki érdekes jelenség akar lenni. Undorító… az, undorító. Akárki akármit mond is.
Franny
Ha tudni akarod, véleményem szerint az összes bajnak a felét a világon olyan emberek okozzák, akik nem használják az igazi énjüket.
[…]
Vedd például LeSage-t – barátomat, kenyéradómat, a Madison Avenue rózsáját. Azt hiszed, a nagyfene egója miatt került be a tévébe? Véletlenül sem! Egyáltalán nincs is már énje – ha ugyan volt neki valaha egyáltalán. Énje feloldódott a sok jó kis hobbi között;
[…]
Az olyan ember, aki használja egóját, úgy értem, az igazi énjét, nohát, az olyan ember egy másodperc időt se tud szakítani magának semmiféle hülye hobbira.
163-164. oldal
Gondolj rá, ha már mondod azt az imát, rá gondolj egyes-egyedül, úgy gondolj rá, amilyen csakugyan volt, ne pedig amilyennek te szeretted volna. Nem nézel szembe a tényekkel. Ez az átkozott rossz szokás, hogy nem tudsz szembenézni a tényekkel, ez okozta nálad a teljes lelki zűrzavart […]
A Jézus-imának az a célja, és egyes-egyedül csak az a célja, hogy Krisztus-tudatot ébresszen abban, aki mondja, nem pedig az, hogy valamiféle helyes kis Köszönöm-Uram-Hogy-Én-Legalább-Jobb-Vagyok-A-Többieknél-zugot mutasson, ahol randevúzni lehet egy nyálasan imádni való isteni személyiséggel, aki karjaiba vesz, feloldoz minden kötelességünk alól, és gondoskodik róla, hogy minden nyomorult Tupper professzor és minden világfájdalom eltűnjön, de most aztán mindörökre.
168. oldal
Régebben sokat gyötrődtem rajta. Hiszen még mindig szerelmes vagyok Yorick koponyájába, bébi. És végül is van még időm, hogy szerelmes legyek bele egy darabig. És ha majd meghalok, szeretnék egy olyan átkozottul tiszteletet ébresztő koponyát, bébi. A fene egy meg egy olyan koponyáért, mint Yorické volt, tudod.
Zooey, a végefelé
Ha tudni akarod, véleményem szerint az összes bajnak a felét a világon olyan emberek okozzák, akik nem használják az igazi énjüket.
Rokonok vagyunk, egy vérből valók mind a négyen, beszédünk rostozatát meghitt, családi cinkosság teszi ezoterikussá, afféle szemantikai házigeometria jegyében állnak mindennapos megjegyzéseink és válaszaink is, amelynek axiómája, hogy két adott pont közt a legrövidebb távolság mindig csaknem a teljes kör.
47. oldal
A berendezés fennmaradó részét – minden túlzás nélkül – könyvek alkották. Jó-ha-kéznél-van-könyvek. Örökre-félbehagyott-könyvek. Hát-ezzel-meg-mit-kezdjünk-könyvek. De könyvek, könyvek, könyvek.
176. olda
Ajánlott bejegyzések: