Holly Webb: Cica a hóban
Nagyon aranyos kis történet, kedves, izgalmas, karácsony közeli időszakban pont jó olvasni, szeretet is áramlik benne körbe-körbe.
De nekem is feltűnt, hogy mindenki olyan szomorú, vagy minimum aggódik valami miatt.
A tanya lakói a tanya anyagi gondjai miatt, a macska a kicsinyei miatt, Sara azért, hogy mégse vigye el Pamacsot senki, de ha mégis elviszi, akkor jó helyre kerüljön; amikor meg már elveszik, akkor meg azért, hogy vajon hol és merre lehet?
Ella aggódik a kiscicáért, szurkol azért, hogy szülei ellenállását legyőzve megkaphassa, aztán azért, hogy ha már elveszett, valahogy előkerüljön.
A kiscica aggódik, mert ő vagy felesleges, vagy kóbor, koszos kolonc, vagy ugyanarra a kajára ácsingózó ellenfél.
Pedig egy pici, aranyos, pihe-puha szőrös kis pamacsgombolyag. A könyv külsőre és belsőre is ilyen. Szép, kedves, aranyos rajzok vannak benne, olyanok, amilyen maga a fordítás is – szívhez közelire sikerült, érezhető, hogy nem egy „akárki” x. fordító készítette, aki tud valamelyest angolul, hanem aki mögött számtalan könyv (szépirodalmi) fordítás van, tapasztalat, stílus. Szóval, ha már lehet választani, sokkal inkább választanék ilyen szépen megírt fordítást a nyelvileg is fejlődőben lévő gyerekeimnek, mint pongyolát.
Igazából 4 csillagot érdemelne a halmozott szomorúság és aggodalmaskodás miatt, de a kisfiam 5 *-t kért, hogy jelöljek be, őt nagyon meghatotta.
Én mégis azt mondom, hogy olvassák a mai gyerekek, kb. 8-10-12 éveseknek megfelelő, mert érzelmileg és stílusban biztosan hatni fog rájuk.
Talán a népszerűségét is bizonyítja, hogy kb. egy év alatt, most jutottunk csak hozzá a könyvtárban…
Ajánlott bejegyzések: