Darvasi László: A portugálok
Hamar elolvastam e vékonyka kötetet, ami nem is volt olyan könnyű kis olvasmány…
A versek olvasását megnehezíti a régies nyelvezet, de nagyon érdekes volt barangolni ebben az archaikus közegben…Talán a Pokol és A portugálok c. tetszettek közülük.
Inkább tetszettek a rövidebb hangvételű - és talán elmondható, ezek - előtanulmányok a szerző későbbi könyveihez. Téma-, pici jellem-, és apró szereptanulmány. Jó és biztos hasznos szereptanulmány később megjelent regényeihez, legalábbis én meg vagyok győződve, hogy ott megtalálom majd ezeket a „tanulmányokat”. A Csókok története c. részt már ismeretem, közülük Weisz Alfréd csókjai voltak a legemlékezetesebbek. Legmeghatározóbb rész volt a Vidéki történetek angyalokról, földi körülmények között – szőrös férfitestekkel való találkozások alkalmával; akik esendők, sebezhetőek, buják a földre esve, olyan emberiek, és édesnek találják a földi kalandot a szőrös férfitest mellett, szeretnek a földön landolni – de vissza is tudnak térni az égi szférákba örökre, mindenféle nosztalgia nélkül…Számomra itt a férfiak alakja a konkrétan kevésbé kidolgozott, mégis érezhetően jelennek meg a történetekben. Gyengédek, és átélhetően nosztalgikusak…akit csak egyszer is megérintett az Angyali tollpihe cirógatása – olyan meghatározó élmény maradt, hogy egy életen át sem tudta feledni… Több tetszik közülük: Angyalvér, Az angyaltemető, A szép ismeretlen monológja, A dacos angyal, A szív gyertyafénye.
Végül egy utolsó idézet a könyv utolsó írásából, az A könyvből:
„A szép könyv Isten fürkésző nézése, gyermekem. Neved előtt majd a bocsánat ragyog, mert kinek hazudhatsz, nem szerethet úgy, mint kinek soha. Csakhogy tudd, eltévedt angyal árnyékát űzi, aki boldog akar lenni. Fontosabb szenvedésekre készüljön az erősebb szív!”
@olvasóbarát Vándorlás Darvasi László világában c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: