Kosztolányi Dezső: Velence
Nagyon tetszett, gyorsan elolvastam, és annyira elbűvölt, hogy tényleg Velencébe képzeltem magam. Ott sétáltam én is az öregasszonnyal, a lagúnák között, a galambok között a Szt. Márk téren, az örmények szigetén, ettem a borhabos süteményt egy kicsiny kávéházban üvegtetejű, kis kerekasztal mögött üldögélve…
Annyi sok múltbéli „tárgyat”, emléket szed össze, egy jól átnézhető és átélhető leltárt ad át számunkra – tessék, itt van mindaz, ami nekem valamit is jelentett Velencéből, vedd ezt, olvasó! És mennyire megérezte Velence mostani sorsát, milyen igaz: "Velencében díszletté vált a múlt." Bárki láthatja, sőt el is mehet oda a múltért – részt vehet a karneválon, böngészheti Tintoretto képeit a Scuola Grande-ban, eltévedhet kis utcáiban, elmerenghet templomaiban – mindegy, mit teszel – áthat a múlt, és amíg ott vagy, ott nyaldos a múlt, körülölel és visszavisz, te is ott élsz és, akkor: a múltban.
Nagyon tetszett az örmények szigetéről szóló írása, a Délszaki kalandok, amelyből hiányoltam a másik hölgy történetét, a Két élet-ben megmosolyogtatott az a kis fricska, amit az előkelő fürdőzőket karikírozta ki, és itt van még az Ábécé hangról és szavalásról c. anekdota, amit ide is idézek, mert annyira jellemző és annyira olasz.
Ábécé hangról és szavalásról
Un altro dialetto! Ciceróról jegyezték fel kortársai, hogy szónoklatait latinul nem tudó barbárok is megértették. Nem szabad lebecsülnünk az emberi hang érzéki varázsát. Tavaly Velencében egy barátom, aki egy szót sem tud olaszul, kiállott a Szent Márk térre, s olaszul halandzsázni kezdett. Nemsokára csoport képződött körötte, hallgatói helyeselték, ellentmondtak, egyesek éljenezték, sőt meg is tapsolták. Egy talján atyafit, aki mellettem lelkesedett, megkérdeztem, mit mondott a szónok.
– Non lo so – felelte. – Un altro dialetto – tette hozzá, s vállát vonta.
De azért nagyon tetszett neki.
***
A Velence c. írásában pedig megkapó volt ez a két hasonlat:
„Velencének a kedves, fürge, fehér vaporetto a villamosa, a gondola a konflisa, a motorcsónak az autója. Alapjában csak egy megrázó villamosszerencsétlenség történt.” (46.old.)
„Úgy vagyok vele, mint az olasz a nyelvvel, amely csemege az ínyemnek is és fülemnek, édes datolya, dallamos terzina, de nem bírom elképzelni, hogy holtomig ezt az ünnepi nyelvet használjam hétköznapi mondanivalók kifejezésére.” (47.old.)
Jó volt olvasni, bár úgy emlékeztem, hogy olvastam, de mint kiderült mégsem…
@JamiC Venezia, mi amore – Szeretlek Velence! (olvassunk Velencéről) kihívásához olvastam.
Ajánlott bejegyzések: