egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Az első novella, egy őrjítő, idegesítő, feszültséget keltő novella: a címadó Perben, haragban. Nem értettem eddig, miért is ez a címe, most már igen, és nagyon találó…
4*
„Utálom” az ilyen történeteket; idegesített, izgatott, tulajdonképpen egyhuzamban elolvastam, adták magát a történet előrehaladását és a cselekményt magát a a rövid, szaggatott dialógusok. Aggasztott, hogy lehet ilyen piszlicsáré ügyet így felfújni??? Ilyen bolhából hogy lehet elefántot csinálni? Ki térítette ezeknek az ügyeknek, pereknek a költségeit, az emberek idejét, akiket ilyen sokszor és ennyire sokáig kivettek a szocialista élet kötelező munkájából, és tanúkként, ülnökökként stb. megidéztek? Utálatos helyzet: valaki becsületével így eljátszadozni… valaki becsületesen él, és belekerül egy ilyen mondvacsinált, kétes helyzetbe, aki majdhogynem bűnösként kerül ki a vádlottak padjáról?? Kérem, egy ilyen helyzet egy egészséges igazságérzettel rendelkező ember életében rendkívül megterhelő tud lenni, lelkileg nagyon meg lehet ezt sínyleni…ez a véget nem érő, állandó (és hiábavaló) bíróságrajárás – aggasztó… Azért reméltem, hogy a végén győzni fog az igazság. És annak is örültem, mert Mátrafüreden íródott, és tetszett az az írói technika, amely azt alkalmazza, hogy a történetet és a jelen szereplők életének hátterét, múltját a szereplők bíróságon tett vallomásainak puzzleszerű összerakásából ismerhetjük meg..

UI: A fülszöveget hagyjátok, elvisz az értelmezésben, nem is tudom, mért olvastam el – sose szoktam…

A második novella, az Egy ezüst yen sokkal mélyebb, lélekhez de inkább/és lelkiismerethez szóló. A történet a Juli-Andris-történetek egyike – fogalmam sincs mennyi van – erre csak mostanság jöttem rá, egy másik moly értékelését olvasva.
Borzasztóan őszinte és mély „beszélgetés” ez Juli-lelkiismeretével.
Látszik, hogy bár Juli a „szavak embere”, hisz újságíró ill. tudósító, mégis okoznak problémát életében bizonyos szituációk, amikor pontosan a szavakkal, az őszinte, egymással lefolytatott beszélgetésekkel lehetne tisztázni problémákat, helyzeteket, igényeket, érdekeket, búkat, bánatokat, örömeket, bánatokat. Biztosan sokan vannak így, hogy a beszélgetés helyett a magukban lefolytatott monológokhoz menekülnek a békesség megőrzése végett. Ez is lehet jó út, de a bánat, a belső ördög, a belső hang egyszer csak szétforgácsolja, felemészti az embert, kapcsolatot. Julinak szerencséje volt, mert Andris sokszor szavak nélkül is értette őt, emiatt, szinte olvasott a gondolataiban, és sok problémát megoldott, nézeteltérésnek vette el élét. Juli hálás lehet neki és sokat köszönhet neki, bár ez az első és mostanáig egyetlen epizód az életükből, amit megismertem.
Örülök ennek, örülök az őszinteségnek.
Ez az írás viszont 5*-tól is többet ér… nagyon szívhez szóló.
(Itt is kissé félrevezető a fülszöveg, bár nem ír hazugságot, de a novella mondanivalója szempontjából huszadrangú – az igazság leírása, az igazság tükröztetése, az őszinteség, a lelkiismeret megbékéltetése, hogy sikerül-e vagy mégsem? Ez itt a lényeg…)

Ezt a két művet @Valcsa Olvassunk Fehér Klárát! c. kihívásához ajánlom. (mint két egyéb mű a 3 ifjúsági mellett)