Timo Parvela: Miú és Vau
Jaj, de jó ez a könyv!!!
Annyira jó a hangulata!
Kedves @molyszülők,
kérlek benneteket, olvassátok! De először mindenképpen saját magatoknak! Olyan emberi világot, olyan emberi, társas, baráti kapcsolatokat tár elétek, amivel nap mint nap találkozhattok – mégis mégsem olyan, mintha tükörbe néznétek. Inkább amolyan görbe tükör, de sokszor tapasztaljuk, hogy a görbe tükör sokszor egyenesebb lézersugárnál… fanyarabb, ironikusabb, melankolikusabb, szomorkásabb, pofonvágósabb, éppen ezért igazabb, mint a valóság.
Nagyon szeretem ezt a könyvet. Nagyon szerettem olvasni, ha nem is minden, de jó pár történetet felolvasásra is került a gyerekeknek. Őszintén szólva nem meseként funkcionáltak a történetek elsősorban – inkább amolyan esti lefekvéskori téma, amit így adódott kivesézni, megvitatni… Érdekes, ahogyan egy gyerek mennyire láthatja hozzánk hasonlóan a felnőttek világát, és mennyire értheti másként a felnőttek világát egy másik felnőttnél különbözően… ez számomra érdekes tanulság volt.
Egyszóval, szeretnék mindenkit inspirálni arra, hogy ismerkedjen meg Timo Parvela írói világával, akár éppen ennek a könyvének a kézbevételével. Nagyon egyszerű, mégis igen plasztikusan kifejező, mély érzelmeket ébresztő nyelvezetet használ, és szinte valamennyi helyzete igazi, helytálló, tanulságos…
…és igen, felnőtteket írtam, pedig itt csupán Miú és Vaú, a kutya és a macska a főszereplő, meg néhány állat…
Ha nem marakodnak, mint amilyennek hétköznapi életünkben be vannak állítva, a Kutya és a Macska közti kapcsolatot épp ilyennek képzelném el. Macska-Miú folyton túljár Kutya-Vaú eszén és a végtelenségig kihasználja, és emellett még mézesmázosan ravasz, szégyentelenül lusta, sokszor kedvetlen, gyakran unatkozik és pofátlanul szemtelen. Vaú-Kutya pedig mindent megtesz, feláldoz, odaadóan él(=létezik) kettejük barátságáért. Ő az, aki folyton dolgozik, tevékenykedik az otthon melegéért, takarít, főz, teát készít, felméri és megoldja az aktuális problémákat: pl. ősszel leveleket seper, felkészül a téli túlélésre, télen havat lapátol, tavasszal kirándulást szervez, nyáron partikat ad a barátoknak – egyszóval gondoskodik, feltétel nélkül tesz meg mindent, és mindez neki cseppet sem áldozat, mert neki a barátság az első, a mindenek feletti. Kicsit bugyutának tűnik, de valójában ez önzetlenség, ami Vaú igazi értéke, emiatt elszakíthatatlanok ők ketten, és ezt a könyv végén Miúnak is be kell látnia: ez a barátság Vaúnak köszönhetően él még mai is, és fog élni örökké.
Ha választanom kellene 3 legjobbat, akkor ezeket választanám:
1/ Őszi elutazás
2/ A jó vesztes
3/ A nagy paradicsomcsata
Ha kihívást csinálnék, akkor csakis a 78.oldalon lévő képet raknám plecsnire.
Amúgy imádtam a kutyát, és szörnyen utáltam a macskát – de nagyon szerethetőek mindketten – és innen most már legyen a tiétek a főszerep, kedves molyolvasók…
Sokszor éreztem a jellegzetes "macska-fölényt" és az ezzel szemben álló "kivert-kutya" hangulatot…
…és én szere(t)tem ezt a "kivert-kutya" hangulatot érezni; ezért szeretném magamnak ezt a könyvet, mert szeretném időnként újra és újra elolvasni a fenti három történetet, meg a többit is…(Biciklivel a Holdra, Karácsony, Téli sport, Az énekverseny, Egy kis szórakozás, Hinni vagy sem?, Kezdet és vég)
Miú és Vau - részlet a könyvből
Ajánlott bejegyzések: