Tony DiTerlizzi · Holly Black: Manók könyve (Spiderwick Krónika 1.)
Ahogyan fellelkesültem a könyv elején, olyannyira veszítettem el mind az érdeklődésemet, mind a lelkesedésemet… sajnálom, de még a 9éves gyerekemen is ezt éreztem, bár ő a világért sem mondana rossz véleményt, annyira tiszteli a könyveket és az írókat… azért is sajnálom, mert a nyaralás idején kezdtük el, és kb. 3 nekifutásra el is olvastuk volna, mégsem sikerült azzal a hévvel, mint amivel elkezdtük…jó lett volna, ha a nyaralás jó könyvélményhez is kapcsolódik.
Tetszett az alaphelyzet: anya és gyermekei új környezetbe kényszerülnek, és ez kizökkenti a gyerkőcöket a megszokott nagyvárosi zsivajos élettől. Nem tetszett az alaphelyzetet kikényszerítő körülmény: a szülők válása – nem azért nem tetszett, mert ez is egy alaphelyzet, hanem valahogy nem tudom összeegyeztetni a családi valóságot a gyerekeket hirtelen körülvevő mesés/varázslatos „másik” valósággal…
Jó lett volna, ha inkább a mese dominált volna, és ha már adott egy fájdalmas, (és az anya részéről sérelmes) helyzet, akkor azt nem kellett volna ennyire kihangsúlyozni, hiszen pont az a cél, hogy feledtesse a szomorú tényt… kissé éreztem azt, hogy „apa a kizárólagos felelős” a fennálló helyzetért.
Nagyon tetszett a mese elején kialakuló és feszítő, gyerekeket izgató rejtély, tetszett az elején a testvérek együtt szerepeltetése a titok megfejtésében – de nem tetszett az, hogy a manók jelenléte inkább megzavarta a gyerekeket, egymásnak ugrasztotta őket, és gyanakvóvá a másikra – a kellemes izgalmas hangulat egyszerre ellenségessé vált… az sem tetszett, hogy erre az anya még csak rátett, sőt, tőle indult ki az egész gyanúsítgatás, mivel ha már az iskolában balhés gyerek vagy mostanában, akkor tuti, hogy ez a problémás gyerekem okozza itthon is a feszültséget… ez alapvető szülői balfogás…
Kb. addig tetszett, amíg az étellifttel feljutottak a titkos szobába – de utána már egyre laposabb ill. egyre félelmetesebb lett a könyv: elbújt a gyerekek elől a tettes manó, ill. mindenféle ostoba és fájdalmas trükköket idézett elő – ő is mintegy megtorlásul… – azt hiszem, nem ilyeneket kellene a gyerekeknek sugallni: megtorolni, megbosszulni, erőszakoskodni…
Azt is érzem, hogy nem ez volt az elsődleges szándék, de ehhez meg túl hamar befejeződött a könyv, ami szinte még el sem kezdődött…
Mindemellett pedig még félelmetes is kezdett lenni – ezt is éreztem a fiamon felolvasáskor… a kezdeti izgalom félelemmé változott, pedig a manók, koboldok, törpék stb. nem szabadna, hogy félelmet közvetítsenek, ők a mesék hagyományosan jó, esetleg huncut, szereplői – ezt vártam volna most is, emiatt, és a félelemkeltés miatt nem adok több csillagot 3-nál.
Ajánlott bejegyzések: