Nina Steinbeck: Lillebi és barátai
Kedves kis történetek, kedveskék, de már egy kilencévesnek túl babásak…
Nekem a Jim Jam tévécsatorna meséi ill. azok hangulatai jutottak eszembe.
A rajzok inkább tetszettek. Igazi, idilli, gondtalan, gyerkőckéknek, gyerkőckékhez illő környezet, mosolygós, baráti, kedves arcocskák.
A nevek közül Lillebié nem ragadott magával, de Wollibo-é nagyon is. :-)
Eszembe juttatta Wall-e-t, a robotot is a hangzása, a mese maga pedig kicsit a nagyobb fiam Minimax-korszakában játszott rajzfilm hangulatára emlékeztetett, de sajnos nem jut eszembe a címe: egy karosszékben utazott a bolygók között az űrben a két jó barát…
Ami a leginkább tetszett benne, a barátság üzenete: az önzetlenség; az a viselkedés vagy viszonyulás, ahogyan Wollibo körülveszi barátját Lillebit, segít neki, ha bajban van, ha magányos, vagy ha beteg, Lillebi pedig a pillanatnyi helyzetekben segít eligazodni Wollibo-nak a világ mindennapjaiban – pl. hogy csúsznak a tóban a kövek, vagy milyen játékok jók unaloműzőnek…
Hát ennyi mindössze – hatéveseknek (kisebbeknek) még biztosan jó, de nagyobbaknak már túlságosan babás/dedós…
Ajánlott bejegyzések: