HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2013.03.06. 17:50 Gelso

Máté Angi: Ez egy susogó levél

Máté Angi: Ez egy susogó levél

ma-susogo.jpg

Annyira meglepődtem, hogy elémsusogott a gyerekkönyvtárban, mert utóbb, amikor egyáltalán Máté Angiról érdeklődtem, nem volt egy könyv sem…
Nagyon szép könyv, nagyon csendes, halk-halk hangulat, amelyben elsusognak az esték egy-egy esti mesét. A gyerekek elcsendesednek, és lehunyják a szemüket. Nyugalom árad a szobában.
Ez varázslat…
Nagyon szép és különleges hangulatot keltő varázsírások.
Gyönyörű, nagyon különleges rajzok, főleg a Volt egyszer egy kertész, a Volt egyszer egy hely és a Volt egyszer egy kislány rajzai tetszettek.
Legszebb történet a Volt egyszer egy hely – ez nagyon susogó, Volt egyszer a szegénység – ez nagyon "harapós és megható, és a Volt egyszer egy szitakötő – ez pedig légies csöndvarázsoló…
Nagyon szép – minden (képi, szövegi, hangulati stb.) tekintetben…

És a kisfiam azt mondta a fotó láttán, hogy "nagyon szép ez az Angi óvónéni…"

Valaki azt mondta a minap, hogy az
"Az én kedvesem egy olyan lány, akit
hóbortos álmok tépnek,
kócos haját reggelente szelek fonják," – egyenesen költészet; Angi ágról lecsüngő, érett esői, amelyekből a hasas Nap csupán esőcsutkákat hagyott" szövegképe festmény és emlékkönyv egyben, „az apró, tipegő, sáros cuppogó, nagy poros, jegesen karcolt lábnyomokat” fektető kislányról, a házakat szétharapdosó szegénységről, na meg az ágaikról egy-egy levelüket lecsippentő és abból repülőt hajtogató fákról már ne is beszéljek még sokszor emlegessem az idézeteket…

Idézetek:

Hát tudd meg, a gesztenyék a világon a legjobban azt szeretik, ha sütik őket, mert akkor megtelnek forrósággal, és ugrálniuk kell, míg ki nem pukkadnak.

És ez az egész pont olyan, mint amikor neked nagyon kell kacagnod, de eldugod a kacagást, magadban, a kacagás gyűl-gyűl – mint a gesztenyében a forróság –, aztán kipukkadsz, és akkora jó az.

Volt egyszer egy utca

Ekkor megnőttek bennük a jó szavak és elkezdték azokat a jó szavakat egymásnak mondani.

Volt egyszer egy utca

Már reggeltől a legszebb várakozásba terült a kert, mint aki köszöntőket fogad, nézett jobbra, nézett balra, igazgatta a bokrait, fáit, virágait, hogy tán csak eljön hozzá valaki, s az a valaki megállna előtte, majd mondaná:
-De jó, hogy születtél, te kert – és megölelné őt.

Volt egyszer egy szitakötő

Olyan volt ez a szitakötő, hogy a patak fölött járt zöld rebegése, onnan szólt a nádhoz, fűzfákhoz, vagy hanyatt feküdt a mohás kövön és tűnődött.
Egy napon ez a szitakötő esőt ültetett.
Előcipelt egy nagy cserepet, földet hordott belé, majd kirakta az esőre.
Hullott az eső a cserép földjébe, s három nap múlva előbújt egy apró esőfa, kerek esők nőttek az ágain.
A szitakötő körberepülte a fát, majd leült és azon tűnődött- már átlépdelve a mohás kőre- hogy mit kellene tennie, neki, aki egy esőfa gazdája. Arra gondolt, talán hozhatná, ölelhetné ide, maga mellé, hogy ketten üljenek. Hintát bogozhatna nádból, és röptetné égre az apró esőfát. Vagy köszönhetne neki úgy, hogy: szervussz, te szökőkút! Akkor kacaghatnának.
Míg a szitakötő a mohás kövön tűnődött, az esőfához ért a hasas Nap.
Körbejárta a fát, nézte hunyorogva az ágakról csüngő, érett esőket, leszedett egyet, beleharapott, aztán nagy hasába terelte valamennyiüket, s mire a szitakötő visszatért a mohás kőről, már csak a csupasz fát találta.
A fa alatt ült a hasas Nap, ölében az esőcsutkákkal.

Volt egyszer egy szitakötő

Kölcsönkarcok

@Izolda-tól:

Végre sikerült átmachinálnom azt a hangfelvételt a mobilomról a gépemre, amit a könyv bemutatóján készítettem. Angi meséli a Volt egyszer egy hely c. mesét, ami gyakorlatilag a könyv címadó meséje.
Figyelem! A minősége nem a legjobb, mert hiába próbáltam finomítani rajta, nem épp céleszközzel készült.
http://goo.gl/j6igj
(@krlany, @RandomSky !)

Aztán ezt láttátok-e, kedveskéim? :)
http://moly.hu/esemenyek/ez-egy-susogo-level-konyvbemutato

@mate_angi-tól

I

lett ilyen is:)
https://www.youtube.com/watch?v=lrFWd2tmPro&feature=player_embedded

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150487815956413.423005.212292361412&type=1

@Pável -től

Pszt! suttogva olvasd csak, mert titkos olvasás titkos recije következik. Szamizdatban olvastam Angit, mert még tilos reklámozni – minek is csiklandjon az olvasók hasa, meg kopogjon az a falánk, olvasós szemük még hetekig, hiába? Na ugye.
Szóval.
Ha gesztenye lennék, csakis szelíd lennék, gondolta a kócos-gubancos fejű Ősz, és irigyen borzolta Máté Angi újabb mesekönyvét, illetve kismesekönyvét (kb.6-7 kis történet jópofa rajzokkal). Volt egyszer egy mese, olvasta suttogva az ősz, és vele minden maradék falevél a pucér ágakon, így született meg s Susogó. Vagyis Susogi. Susogiék.

Angi ismét egyszerű szavakkal írt olyan de olyan nagyot… mint ahogy csak kisgyerekek kis karjai képesek a legszuszkiszorítóbb ölelésre. Csodálatosakat susog nekünk, mint a kislány a kulcslyukon át a csattogó fogú markolónak… (Jaj nem mondhatom el!)
Minden meséje felnőttmese is: gyerekké tesz. Jóvá. Csodálatos, tarkabarka, mint az indián nyár, mint a nyár után óriás festőpalettává színesülő lombkoronák.
Ez a karcocska pedig csak egy susogó falévél volt, hallgass oda az őszre, mesél ő sok minden mást is, hogy biztos kibírd a bemutatóig. (Dec. elején valamikor.)

 

http://kotvefuzve.postr.hu/mesevel-kertek-aldast-az-orszagra-az-allamelnoki-beiktatason

Mesével kértek áldást az országra az államelnöki beiktatáson

Áder Jánost május 10-én beiktatták köztársasági elnöki tisztségébe. Az esemény egy szokatlan mozzanatot is tartalmazott. A műsor első felében a történelmi egyházak vezetői együtt kértek áldást az országra. Másodikként Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke lépett a mikrofonhoz, aki a kezében a tiszteletet parancsoló, fekete bőrkötésű Szentírás mellett egy gyanúsan színes, vidám ruhájú könyvet is szorongatott.

Bölcskei szavai szerint: „Akkor áldott egy ország, hogyha tudja azt a mértéket, amelyet az Atya nyelvén írott könyv, a Szentírás így fogalmaz meg Máté evangéliuma 25. fejezetében: »Jöjjetek Atyám áldottai! Örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot, mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám.« És halljuk most ugyanezt a mi gyönyörű anyanyelvünkön, ahogyan egy erdélyi írónő, Máté Angi megfogalmazza!” És Bölcskeinél valóban egy gyerekkönyv van: Máté Angi Ez egy susogó levél című, a Cerkabellánál tavaly karácsony előtt megjelent kötete, amelyből felolvasta a Volt egyszer egy utca mesét. (A videón 30.30-tól hallható.)

 

komment


süti beállítások módosítása