Fekete István: Csí és más elbeszélések
Azt hiszem, nagyon rossz félrevezető az az általános vélekedés, hogy Fekete István ifjúsági író. Felnőtt fejjel ezt egyáltalán nem osztom. Olyan erkölcsi helyzeteket tud elénk tárni, olyan mélységben tud a lélekig hatni, ill. a feltett kérdésekre igazi válaszként belső, „lelkiválaszt” megvallani ("kicsalni") az olvasótól, amire sok író képes, de érzelmekkel együtt és csodálatos tájleírásaival társítva még nyugalommal tölteni el az embert – ezt már sokkal kevesebben tudják ennyire profin művelni.
Mert ő mestere a szavaknak, mestere a tájhasonlatok képi elénk tárásának és mestere az igazi érzelemkeltésnek, lelkiismeret ébresztésnek.
A kötetben található hat elbeszélés közül, talán a Tavasz tetszett leginkább – de meglehet éppen a tavasz közeledte miatt. Még inkább igaz az, hogy mindegyik elbeszélés valamiért szerethető. A Csí szépen ábrázolja az egyedüllétből származó kiszolgáltatottságot, és azt, hogy minden lény társas. (Meg a férfiak törvényhez való ragaszkodását…) Nagyon tetszett Csí gondoskodása Vit-ről, de az már nem, milyen gyorsan szűnt meg a hűsége a "törvényre" hivatkozva. A Toronyban nagyon érdekes volt szembesülni azzal, mi (lehet) a véleményük az állatoknak az emberről. Nagyon frappáns volt ez a felülnézeti perspektíva. Hú tipikus férfi tulajdonságokat kapott az írótól. A Tavasz egy igazán megható és megindító történet, de még inkább több kis történet az egymásra találó gólyapárról – ezek szép részek a novellában –, apáról és betegeske fiáról Tüske Jancsiról, a fiatalok életének indulásáról, gyerekük születéséről, egy új fejezet kezdetéről, és egy öreg élet befejeződéséről. Az Éjfél után című való a legtragikusabb időszakból, a háború utáni élet újrakezdésének idejéből, a háború szomorú következményét és szegénységét hordozza magán. Nagyon megdöbbentett Fekete Istvánnál a háború, mint visszatérő téma (már a Tíz szál gyertya novellagyűjteményben is erősen jelen volt), hiábavalóságának és elítélésének nyílt kifejezésre. Ezt eddig nem tudtam, de jó volt megtapasztalni. A szél és az erdő c. novella elolvasása után még én is elszégyelltem magam, és azzal tettem le a könyvet, hogy óvodás korban minden évben egyszer el kellene olvasni, becsempészve a tavaszi környezettudatos és környezetvédelemmel kapcsolatos témák közé mese szerepben. Kíváncsi lennék, milyen vélemény alakulna ki az ovisokban erről az igazi morális problémát feszegető történetről… A Titkos kalendáriumot szintén el tudnám képzelni egy-egy osztály faliújságján – ha van még ilyen…
Röviden ennyi, de sok gondolatébresztő felvetés van bennük, érdemes olvasni, olvasgatni Fekete Istvánt, talán merészséget írok azzal, hogy talán az egész életművét érdemes lenne megismerni…
Kívánok a felnőtteknek még sok ilyen írást, a gyerekeknek pedig azt, hogy a megfelelő élet- és érettségszakaszban kerüljön sor a „nagy találkozásra” Fekete Istvánnal, és olvasásra is pont egy-egy számukra megfelelő művét adják/válasszák/kötelezzék stb…
Ez volt a másik (és újra)olvasásom @Lahara Olvassunk Fekete István könyveket! c. kihívására
De azt hiszem, ezzel nem álltam meg, olykor-olykor elő fogom venni, mert szépen ír, emberi sorsokról jó (és rossz) embereknek, ahol a természet és az állatok örök társai és kísérői az embernek…
Másik kihívás, amire ajánlom ezt az olvasást: @Lunemorte Az erdő ~ avagy olvassunk olyan könyveket,melyekben szerepel legalább egy! c. kihívása.
@Lunemorte Az erdő ~ avagy olvassunk olyan könyveket,melyekben szerepel legalább egy! c. kihívásához karc, egy elképzelt ideális erdőről.
Legyen tiszta, telis-teli magas, mohos kérgű fákkal, és csenevészke „fafiakkal”, akik reményteli reményeink a jövő tiszta és oxigéndús levegőjére… Legyen benne sokféle fafajta, hogy az unokáikkal kiránduló nagyszülők, a gyerekeikkel túrázó szülők és a tanítványaikkal szemlélődő tanárok meg tudják ismertetni és mutatni a gyertyán és bükk, tölgy és cser stb. stb. közti különbséget.
Legyen tavasszal világos, madárcsicsergéstől, harkálykopogástól, kakukkszótól hangos, tavaszi virágillattól illatozó; nyáron a tikkasztó meleg elől hűsítő menedéket adó, ősszel gazdag avarszőnyeggel borított, százféle színben pompázó, télen pedig békés, hódunna alatt pihenő – gallyakat melegedéshez ingyen biztosító ez az erdő. Ahol jól megvannak az állatok is. (A kullancsot kivéve…)
Ajánlott bejegyzések: